7 hónapos lettem én

Sziasztok kedves mindenki, ma lettem 7 hónapos. Nagyon teperek afelé, hogy hipp-hopp 1 éves legyek. Szó szerint teperek, mert már nagyon ügyesen kúszom, sőt néha már a mászás is megy egy-két mozdulat erejéig. Aztán nagyon szeretek üldögélni - egyelőre ha tartanak - de vasárnap megültem egyedül is egy picit. Meg aztán felkönyökölök. Ettől anyuék meg akarnak szakadni a röhögéstől, mert szerintük oldalfekvésben könyökölve nézni a tévét, hááát, dehát nem értenek ezek az öregek a dolgokhoz. Én így szeretem aztán kész.
Voltam úszóvizsgán és a múlt héten megismerkedtem az új oktatónénivel. Nagyon kedves volt, énekelt is nekem, de lássuk be közel se volt olyan kedves a hangja mint anyunak és itt nem az uszoda akusztikája volt a ludas. Mindegy, azért próbálkozott. Aztán már barátkozom más babákkal is ami azt jelenti, hogy Flórától az usziban a vízben úgy elvettem a kék karikát, hogy csak na. Az én számban sokkal jobban néz ki, mint az övében. Anyuék nem győztek szabadkozni, meg elnézést kérni, aztán megsúgták, hogy az én számban tényleg szebb az a karika. Na ugye.
Beszélgetek. Mondom, hogy ba, brrrr, büüüü, hö, ga, aja. Egyelőre ez a szótáram, de ezzel mindent el tudok mondani. A legfontosabb mondanivalóm azonban még mindig az oáááá.
Ezt az utóbbi időben nem győzöm hangsúlyozni, anyu szerint egy kicsit már elég is a jóból, szerintem meg nem. Ezért gyakorlom. Sokat.
Viszont nagyon szeretem ha anya velem van. Mindig, egyfolytában, állandóan. Vagy ha mindig visz magával. Tök mindegy hova és hányszor, csak mindig vele lehessek, megfoghassam és megcincálhassam. Az olyan jó, mert akkor tudom hogy ott van és nem megy el, nem maradok egyedül. Egyedül. Ez a varázsszó, ami még kicsit nehéz nekem. De majd belejövök idővel.
Állítólag. Anyu mindenesetre már nagyon várja.
Ja, igen. Kinőttem a mózesemet. És lassan jó lenne, ha anyuék új autósülést vennének nekem, mert a bébihordót is kezdem kinőni. Apának be kell üzemelje a sportkocsis változatot, nem vagyok én már apróság. Abba meg majd megint ici-picinek érezhetem magam. Nem gond, abba is bele fogok nőni, mint a sicc.
És képzeljétek, mostanában anya nemcsak rugit ad rám napközben, hanem itthoni puha nacikat és finom pulcsikat is. Meg mellénykét. Meg kantáros gatyát, ha elmegyünk valahová.
És van cipőm is!!!! Gyönyörű kocsicipőm van. Anya elküldte apát, hogy vegyen nekem egyet. Apa vett. A legdrágábbat. Igaz, nagyon helyes kacsa van az oldalán és tépőzáras, de ez egyelőre engem még teljesen hidegen hagy. Simán lerugdosom ha nem figyelnek eléggé.
És valami mozgolódás van a számban. Nagyon utálom, mert fáj és nyálzok és mindig birizgálni kell a nyelvemmel. Anya néha kenegeti, mert ha tényleg fáj, akkor nagyon sírnom kell. Meg vannak fehér pici bogyók, amit vízben felold én megiszom és akkor egy kicsit jobb. Állítólag ezekből a fájdalmakból lesz nekem fogam. Már nagyon szeretném látni, asszem anyu is.
Na jó, továbbmászok, mert úgy látom van még egy kis maradék a kedvenc ikeás újságomból, olvasok egy kicsit, de a jövő hónapban megint jövök.
Addig is küldjétek már azt a fogtündért.