Összes oldalmegjelenítés

2006. december 21., csütörtök

Google christmas :o))

Na aszongya:
- recepteket összegyűjteni és lehetőleg haza is vinni
- J. ajándékát kivenni a szekrényből és ha lehet haza is vinni
- este becsomagolni az ajándékokat ha lehet mindet, mert ami kimarad az lemarad

Ez nem sok, de mostanában valahogy mindig lemarad valami. Öregszem.

2006. december 20., szerda

Tegnap fodrásznál voltam. Szegényt megfenyegettem, hogy ollót ne merjen venni a kezébe, mert a múltkor is alig maradt szőr a fejemen. Nem is mert vágni egy centit sem. Így most már csak úgy 5-6 hónap és ismét normális fejem lesz.
Totó már nem köhög, csak néha-néha egyet, úgy mutatóban. Nehogy megnyugodjunk.
Gy-vel ma közöltük a karácsonyi menüt mivel megkérdezte, hogy mikorra csinálja meg a káposztát (az egyetlen dolgot amit segítségül kértünk tőle a karácsonyi hajrában). Hát, mondtuk amikor akarja, de nem este, amikor már mi is otthon vagyunk, ne akkor barmolja szét a konyhát. Akkor én akarok barmolni. És hát mivel 26-27-én kéne enni belőle, legyen szíves kilogisztikázni hogy nagyjából mikor óhajtja megalkotni. Ezen elgondolkozott. Én is.
J-vel álomkór van rajtunk. Vasárnap óta nem tudok végignézni semmit sem a tv-ben, mert nagyjából az első 20 perc után mély álomba zuhanok - J. kb. 25 percig bíjra, úgyhogy ő győzött - és legközelebb a vége főcím utáni reklámra riadok fel, hogy akkor hol is tart a film? Ezért tegnap semmit nem láttam a Vészhelyzetből, viszont a Grace klinikát végignéztem becsülettel - J. mellettem hortyogott bőszen és nem is hagyta abba egész éjszaka.
Úgyhogy kókusztigris légyszíves, mint tősgyökeres kórház-sorozat rajongó mondd el légyszi miből maradtam ki.

2006. december 19., kedd

Karácsony karácsony hátán. Mindenhol. Az összes irodában, étteremben, tárgyalóban, még a folyosón is időnként, a mailekben, a boríték hegyekben. Aztán vége a napnak, hazamennek a legények.
Másnap reggel karácsony karácsony hátán. Mindenhol. Az összes irodában.....

És ez így megy már második hete. De pénteken vége lesz!!!!! És akkor kezdődhet az igazi. Végre.

2006. december 18., hétfő


Na igen. Ausztria a 15-20 euros fenyőfák hazája. Komolyan bexarás. Mindenesetre akkor kezdtem megnyugodni, amikor kifelé menet sok magyar autót láttam a tetőcsomagtartóján fenyőfával - befelé menet. Mi csak szolidan benyomtuk a csomagtartóba. De akkor is csak 15 eurot kóstált a másfélméteres normand, vagy norman, vagy mi.
Aztán a soproni - egyébként elég lepukkant - adventi vásárban még kaptam egy jövő évi Mucha falinaptárt. Álom szép. Már látom a képeket bekeretezve az "olvasósarkomban".
Ennyit a hétvégéről, a többi említésre sem méltó.
Ja, de. Totónak megint fáj a torka, köhög és nem tud ugatni. Nekem meg kezd elegem lenni ebből az örökös dokihozjárásból. Asszem veszek ma neki mixtura pektoralist és leöntöm a torkán. Rosszat nem tehet.

2006. december 15., péntek

Totó fertig

Ugyan a lakás nyög a retek alatt - karácsony ide vagy oda - Totó ki van vixolva, mint a fene. Tegnap közel 2 órát töltött a fodrásznál - ez még nálam is több, jó valamivel több szőr van rajta, mint rajtam - és elképesztően szép lett a disznaja. Formára nyírt fenék (ez komoly!!) és formára vágott fülek (olyan, mintha két tökéletes copfja lenne) tökéletes papucsok és trimmelt hát, valamint olyan selymes szőr, hogy egy nyúl sírva könyörögne érte. És tutira tudja, hogy ő most nagyon ott van, mert még a szokásosnál is lököttebb volt este és ma reggel is. Dehát ezért szeretjük...

2006. december 14., csütörtök

Most olvasom az nlc-n, hogy másoknak is meggyűlt a gondja az online Alexandra rendelésükkel. Ahogy olvasom őket, én még nagyon nagy mázlista vagyok a dupla csomagommal.
Vajon az ilyen topikokat olvassák néha az illetékesek is? Annyira jó lenne.

Ó Tannenbaum...


Ciki Ausztriából fenyőfát hozni? Szombaton Sopron felé vesszük az irányt, aztán még átruccanunk Eisenstadtba és talán Wienerneustadtba is. Tavaly olyan gyönyörű fenyőket láttunk Eisenstadt külvárosában nevetséges áron, hogy csak úgy sajgott értük a szívem. És hát gondoltam, hogy mivel az idén úgyis pici fenyőfánk lesz, nem a szokásos kétméteres, hát miért ne vehetnénk egy tökéleteset. Merthogy - és kövezzetek meg nyugodtan - Ausztriában minden fenyőfa szálegyenes. Nemúgy az itthoniak. Ez sajnos hosszú évek tapasztalata.
Azokat a fákat, amiket nem kell forgatni, amik egyenes törzsűek nem lehet kifizetni, annyira drágán adják. Itthon.
Úgyhogy döntöttem, és tegnap este előadtam életem párjának a nagy ötletet. Ő meg röhögött mint a fakutya. Merthogy vajat és gőzgombócot és juharszirupot is rendszeresen Ausztriából hozunk - sőt a soproniak szerint mosóport és kutyakaját is érdemes ott venni - akkor már tökmindegy, hogy a fenyőfát honnan vesszük. Ígyhát szombaton tannenbaum verkauf-ot tartunk. És most várom a köveket.

2006. december 13., szerda

Alexandra-saga

Megérkezett a könyvrakomány az Alexandrától. Tény, hogy 25%-os kedvezménnyel adják a neten megrendelt könyveket - még a legújabbakat is - de nagyon macerásak. Leadtam az első megrendelést december 1-én, amit nem igazoltak vissza. 6-án rájuk telefonáltam, hogy khm érdeklődnék, merthogy ugye 2 napos szállítási határidő, de még csak vissza sem igazolták. Keresték-keresték sehol az én rendelésem. Jó, semmi gond, majd visszahívnak. Na azóta is.
Hát gondoltam egy merészet, még egyszer megrendeltem ugyanazokat a könyveket 7-én. A 2 napos szállításban már nem reménykedtem, de legalább azonnal kaptam visszaigazolást, hogy vették az adást.
Erre mit az Isten tegnap 4 perces késéssel kaptam két mailt, mely szerint küldik a 2!!! csomagomat, melyekben ugyanazok a könyvek vannak. Tehát kétszer ugyanaz. Khm. Na akkor telefon fülre, 3/4 órás próbálkozás után feladtam, írtam egy mailt, hogy én ugye csak egyszer szeretném olvasni a könyveket és nem is értem a dolgot, de nem válaszoltak.
Ma viszont megérkezett a két csomagom. Én meg csak az egyiket vettem át. A futár fiú tökéletesen megértő volt, viszont nem írom le miket mondott az Alexandrára, mert belesülne a klaviatúra.
Ergo, jó cég ez az Alexandra, tényleg sok könyvenként a -25%, de senkit sem bíztatok, hogy most így ünnepek táján rendeljen tőlük. Talán év közben minden megy, mint a karikacsapás, de most egy kicsit gázos. Nem kicsit. Mindenesetre Jani restaurálós könyve nagyon királynak tűnik és ez a lényeg.

2006. december 12., kedd

Google Munch

Rövid kificcenés a városba karácsonyi ez+az ügyileg, közben juhtúrós spenótos burek betárazása, majd visszaérkezés. Burek eltüntetése egy forró habos kakaó társaságában. Szép az élet salalala.
Ma van az első igazán hideg téli nap. Kénytelen leszek behozni a virágokat az erkélyről. Szegény bolond hortenzia már rügyeket hozott, remélem az éjjel nem fagytak le. És nem szeretném elkiabálni, de mintha az orchideán bimbóféleségek fejlődnének. Mondom féleségek. Számszerint kettő. Ez világraszóló csoda lenne, mert orchidea nekem eddig max. levelet hozott vagy hatot, aztán valamitől mindig megadták magukat. Ez kitart. Nagyon. Most mellételepítettem a mikulásvirágot is, gondoltam ne legyen egyedül, beszélgessenek. Úgy tűnik jól tettem, gyümölcsöző a kapcsolatuk. :o)))))
Fekete pihe-puha kesztyű rulez. Ugye milyen fontos beszerzési-információkat tudhat meg az ember kutyasétáltatás közben? :o))

2006. december 11., hétfő

Nem jó hétvége. Az eleje még csak-csak, de a vége nemszeretem. Szombaton karácsonyi kajabevásároltunk, majd elmentünk az Ikeába (iiiszonyúúúú tömeg, úgyhogy sántamalacvágtában távoztunk is) aholis megtudtuk, hogy konyhát terveztetni ráérünk januárban, amikor a sok boldog ember már nincs ott. Viszont a "Konyhatervezés" feliratos polót viselő úriembertől megtudtuk, hogy ő biza nem fog nekünk konyhát tervezni, merthogy az nem az ő dolga, akkor sem ha majdnem tudjuk, hogy mit szeretnénk, hanem tervezzük meg magunknak az alapvetően nagyon hiányos (igen, ő is tudja) és használhatatlan programmal. Khm. Anyád édesem, akkor te meg mi a ..csának vagy ott? Na mindegy, majd januárban újra próbálkozunk. De legalább azt megtudtuk, hogy kedden délelőtt vannak a legtöbben, és szerdán eszünkbe ne jusson odamenni, mert akkor áruhiteles nap van és kanyargós sorokban állnak a kölcsönből konyhát óhajtók. Fúúú, lehet hogy ez kemény dió lesz. Majd kiderül.
A vasárnapra nem pazarlok szavakat. Legyen elég annyi, hogy nekünk is lehet gyengébb hétvégénk....

2006. december 8., péntek

Tőmondatok

Ez a hét maga volt a totális felfordulás. Egyáltalán nem szerettem. Otthon is, irodában is. Még sosem vártam ennyire a karácsonyi pár napos ittnemlétet. Jövőhét keddtől megint felfordul az életünk. Hazajön. Végleg. Egyelőre. Brrrrrr. Totó nem eszik, zabál. Ez jó. Már olyan a kis képe mint a kölökgólyának. Szorító érzés van napok óta hol a gyomromban, hol a torkomban, hol a szívemnél. Egyik se jó. Ki akarok szállni.

2006. december 6., szerda

Zsugorítás

PET palack zsugorítókat telepítenek a melóhelyen emeletenként. Ez eddig jó. Részletes leírást küldenek a belső levelezésen már második hete naponta - ugyanazt. Ez hagyján.
De úgy el tudom képzelni, hogy mondjuk azokon a titkárságokon, ahol pl. 0,5-ös ásványvizet isznak mondjuk naponta 20 db-ot, akkor majd a kolleginák napi x időt fognak a zsugorító előtt tölteni és nyomkodják a kart, tekerik a kupakot stb. Aha, persze. Nálunk ezért van üveges víz. Abba bele se gondolok, hogy én mit csinálnék a heti kb. 100-150 üvegemmel.
Írják, hogy nagyobb mennyiség esetén kit kell hívni. Ő meg közölné a jól bevált stratégiát, - ismerem - hogy raktározzam x ideig és amikor már x*y összegyűlt, majd elviszik. Addig meg fulladjak bele a műanyag flakkonokba.
Már a nyomtatókkal egybekötött fénymásolók is a folyosókon vannak, szépen sorban áll a nép ha akar valamit. Mostmár azért is sorba fognak állni, hogy zsugorítsanak. Így fognak újjáépülni az emberi kapcsolatok.
- Szia, zsugorítottál már?
- Nem, ma még nem. Most nyomtatni próbálok.
- Zsugorítani a páros napokon szoktam. A páratlanokon nyomtatok.
- Tényleg? De jó! Holnap zsugorítunk együtt?
.....
Ha már poszter. Tegnap találtam ezt az oldalt, minden újszülöttnek minden vicc új, én nagyon jól elmazsoláztam rajta és persze megtaláltam a kedvenceimet is. Szerintem klasszak, érdemes nézegetni.
http://www.posterart.hu

Poster

Kijött az új Jim film plakátja. Hááát, asszem ez nem vígjáték lesz...

2006. december 4., hétfő

Egyre-másra szaporodnak a karácsonyos külalakot kapott blogok. Hát én meg már jusztsenem fogok karácsonyozni blogilag.
Neeeem, nem azért mert fogggalmam sincsen hogy varázsolhatnék olyan szépségeket mint Bee, vagy Nemis, hanem mer nem oszt kész. Punktum. :o)))
Ja, és a legfontosabb. Pénteken megvettük az előszobákba, ill. a konyhába a járólapokat. Úgyhogy mostmár muszáj belekezdeni a felújításba, nincs visszaút, vagy ha mégis, úgy a nyakunkon marad 30 m2-nyi nagyon szép grántilap-szerűség....
Tegnap annyira adventeztünk, annyira szeleteltem hajszálvékonyra a narancsokat, hogy elfelejtettük meggyújtani az adventi koszorún az első gyertyát. Megbocsáthatatlan baki. Megbocsáthatatlan. És mindez persze ma reggel jutott eszembe.
Ma meggyújtjuk. Isti bizi.

Szombaton a Vörösmarty téren annyian, de annyian voltak, hogy esélyünk sem volt akár kürtős kalácsot, akár töki pompost, akár bármit is venni/enni. Azokat pedig különösen felelőtlennek tartom, akik az iszonyú tömegben forralt borral a kezükben imbolyognak. Tudom én, hogy karácsonyi vásár meg miegymás, de mondjuk rossz még csak belegondolni is, hogy egy ilyen forró izé mit tud tenni ha véletelnül meglöknek és ráborul egy kisgyerekre, vagy mondjuk egy kabátra.... na mindegy.
Viszont a Horthy a kormányzó c. Koltay Gábor készítette dokumentum filmet mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a kor történelme iránt. A több mint két órás film nemcsak Horthy Miklóst mutatja be mint katona, kormányzó, férj, apa, nagyapa, hanem azt a kort, azt az érát is amiben élt. Nekem nagyon tetszett.

2006. december 1., péntek

Egy elítélt megpattant a Gyorskocsi utcából és magához vette a leütött őrzője fegyverét benne 30 lőszerrel, majd kereket oldott. Klassz.
Egy hapsi fel akart robbantani egy benzinkutat Érden, mert összevitatkozott a benzinkutassal, így a földre folyatta a benyót és beledobta - majdnem - a cigicsikket.
Gyári csomagolású rakétát találtak egy dobozban.
Szép, nyugodt, békés nap.

December


Szeretem ezt a hónapot. Minden rohanásával, ünnepével, készülődésével együtt. Csak mostmár egy kicsit jó lenne igazi decembert érezni. Még mindig simán bejövök félcipőben és vékonykás kabátban, az aranyeső Balatonon majdhogynem virágzik, tegnap totál leizzadtam a tényleg téli kabátban mire felmásztam Totóval a hegyre. Ez nem jó. Szeretem ha kipirosítja a hideg az arcom és még a kesztyűt is szeretem.
Ösztönzésképpen itt egy kép. Valami hasonlót szeretnék legkésőbb karácsonyra.