Tegnap fodrásznál voltam. Szegényt megfenyegettem, hogy ollót ne merjen venni a kezébe, mert a múltkor is alig maradt szőr a fejemen. Nem is mert vágni egy centit sem. Így most már csak úgy 5-6 hónap és ismét normális fejem lesz.
Totó már nem köhög, csak néha-néha egyet, úgy mutatóban. Nehogy megnyugodjunk.
Gy-vel ma közöltük a karácsonyi menüt mivel megkérdezte, hogy mikorra csinálja meg a káposztát (az egyetlen dolgot amit segítségül kértünk tőle a karácsonyi hajrában). Hát, mondtuk amikor akarja, de nem este, amikor már mi is otthon vagyunk, ne akkor barmolja szét a konyhát. Akkor én akarok barmolni. És hát mivel 26-27-én kéne enni belőle, legyen szíves kilogisztikázni hogy nagyjából mikor óhajtja megalkotni. Ezen elgondolkozott. Én is.
J-vel álomkór van rajtunk. Vasárnap óta nem tudok végignézni semmit sem a tv-ben, mert nagyjából az első 20 perc után mély álomba zuhanok - J. kb. 25 percig bíjra, úgyhogy ő győzött - és legközelebb a vége főcím utáni reklámra riadok fel, hogy akkor hol is tart a film? Ezért tegnap semmit nem láttam a Vészhelyzetből, viszont a Grace klinikát végignéztem becsülettel - J. mellettem hortyogott bőszen és nem is hagyta abba egész éjszaka.
Úgyhogy kókusztigris légyszíves, mint tősgyökeres kórház-sorozat rajongó mondd el légyszi miből maradtam ki.