A hét

Hát ez a hét nem igazán olyan, mint amilyenre számítottam. Nem rossz, de lehetne jobb is. Stingen a világ szeme.

Gyerek nélküli hét

Ez lesz az első olyan hét, amikor Lili Balatonozik, mi meg dolgozunk. A csirke jó helyen van a nagyiékkal, garantált az ultra all inclusive ellátás, de mégis hatalmas hiányérzet van bennem.

A hétre ezer programot csináltunk magunknak, hogy valahogy ellensúlyozzuk az üres szoba/üres ágy szindrómát. És már most alig várom, hogy péntek délután legyen. Még akkor is, ha ismételten megérkezik majd a hidegfront és a pocsék idő.

Hétvége

Ezután a laza hét után már csak egy lehetőségekhez képest jól sikerült hétvégét kívánok magamnak; egy jó tihanyi Levendula Fesztivállal, egy kellemes házassági évfordulós ebéd/vacsorával és egy viszonylagosan könnymentes vasárnapi elválással.
És még életemben nem vártam ennyire a szabadságot, mint most. Már csak két hét.

Utazunk

Ha valaki tisztában van a repülőre felvihető innivaló mennyiségével, milyenségével, kérem legyen olyan jó és ossza meg velem.
Helyzet a következő:
- először repülő gyerek tranzitban minimum 1 óra várakozás
- repülőút 2, 5 óra (jó, ott kapunk inni)
- repülőgépről le, buszra fel és még onnan 125 km utazás legalább 40 fokban.

Szóval a kiskorúnak igencsak szüksége lesz innivalóra, de nem tudom, hogy vihetek-e neki és ha igen mit és mennyit és hogy.
Vagy vegyem meg a tranzitban és akkor már felvihetem? Vagy hogy a francban van ez???
SEGÍTSÉÉÉÉÉG!!!!!

Mai google

Az elmúlt pár nap

Annyira jó volt ez a négy nap. Még akkor is, ha nem pihentem egy cseppet sem, és ma fáradtan jöttem be. De ez másmilyen fáradtság volt.

Csütörtökön az ezer fokban végigjártam az előző nap méterhosszú listám összes állomását, majd délután sportnapoztunk Lilivel az oviban, merthogy a csütörtök volt az utolsó normális óvodai nap.

Pénteken Állatkertben voltunk, Lili nagyon élvezte, Puszinyuszi helyett (aki visszament az anyukájához) választott magának egy rá nagyon hasonlító Puszi névre hallgató plüss nyulat. :o)

Aztán délután - bár az már inkább estefelé volt - elugrottunk még a barátnőmékhez, mert ki tudja mikor tudunk újra összefutni, így nyáron mindenki ezer felé lesz és ahogy néztük a naptárt, mindig elkerüljük egymást.

Szombaton keresztanyus napot tartottunk. J. lement Siófokra hajót javítani, így csajos nap volt. Lili nagyon régen találkozott a keresztanyjával, így most nagy volt az öröm. Volt mozi (Bogyó és Babóca második felvonás), vásárlás, főzőcske, arcfestés, játszótér, fagyi. Halálosan elfáradtam.

Vasárnap pedig anyu szülinapja volt. Ezek a családi összejövünkök fárasztóak tudnak ám lenni, ez sem volt másmilyen. De azért jó volt.

Ma pedig bejöttem az irodába pihenni. A főnöknő egy hétig szabin van, érezhetően elkezdődtek a nyári szabadságolások, lassan a fű sem nő. Hogy ez jó-e, hát nem is tudom. Ez van.

Nekünk meg rohamosan közeleg a Nagy Utazás. Na attól meg én vagyok berezelve.

Két nap szabadság - maga a gyönyör. Még akkor is ha nem is tudom mit csináljak, annyi a dolgom. :o))

Siker!!!

És igen!!! Megérdemlem az idei év első tökös csaj díját.
Egy hónapos kemény küzdelemmel, kitartással, asztalcsapkodással, telefonálással, mérgelődéssel, plusz fizetéssel körítve legyőztem az Erste Bankot és rávettem őket, hogy vezessék át az új telefonszámomat a rendszerükön, melynek hozományaként ismét tudok netbankolni.
Ehhez szükség volt az összes létező iratomra, legalább 4 kódra (ezeket pengessem fejből ugye) és nem kevés empátiás készségre egy mérhetetlenül unszimpatikus macával szemben, legalább ötszöri fióklátogatásra és több telefonra.
Mindegy, a lényeg, hogy megvan és nyertem és igen és működik. Átvertem rajtuk. Hehehe... mert megérdemlem.

Google ma

A csapatépítés összes hozománya, hogy megkóstoltam a Tequila Sunrise nevű koktélt és finom volt, valamint hogy csakis otthon tudok igazán jót aludni, illetve hogy még mindig nagyon lassan mennek a buszok. Igen, hozzá vagyok szokva a kocsihoz. Ennyi.

Én most el

És akkor most jön egy nap (és remélem, hogy csak annyi) tömény csapatépítés. Szerintem nincs még egy ember ezen a világon, aki ennyire rühellné ezeket a történéseket.

Reggel 3/4 8-kor befutottam a vérvételre. És akkor szembesültem azzal, hogy 74, azaz hetvennégyen vannak előttem.
Szerintetek mikorra értem be az irodába?

Lábbeli kínlódásom

folytatódik. Szóval ahogy valahol lentebb már írtam, 4 pár nyári cucctól szabadultam meg J. segítségével, aki nemes egyszerűséggel kidobta őket. Márminthogy megfogta, berakta őket egy szatyorba és azon melegében leügetett velük a kukához - mondván nehogy meggondoljam magam.

Vettem is egy szandált a Humanicban, de nem az igazi, mindegy legalább van és volt ugye egy klassz Scholl papucsom gondoltam ezzel kihúzom a nyarat.

Igenám, de a két éve vett Scholl úgy döntött, hogy felmond. Szerdán ripityára ment a lábamon minden előzetes bejelentés nélkül.

Jó, nem gond, veszek másikat, bár akkor már kevésbé szolidan anyáztam.

A Scholl lábbelik árai sosem voltak túl pénztárca barátok, de úgy gondoltam - eddig - hogy megérik az árukat. Mostmár nem gondolom úgy. Mégis a fészkes franc kerül egy sima lábujjbedugós papucsba 20.000.-ba könyörgöm, amikor ugyanúgy tönkremegy 2 szezon alatt, mint bármelyik másik.

Ígyhát tegnap este felkerekedtünk és elmentünk a Camponába a Deichmannba - mondván addig ki nem jövök, míg cipő nem kerül a lábamra. Került is. Három. És bár tisztában vagyok vele, hogy a minőségük nem Scholl (bár ezzel mostmár bárkivel vitába szállok) és nem Tamaris vagy akármi, de három pár nyári cipőt vettem 12.960.-ért, ami lássuk be igen szép arány és ha csak ezt az egy szezont tudom velük kihúzni, akkor is jól jártam.

Tehát mostmár annyi nyári lábbelim van, hogy egy fél szavam sem lehet, miszerint nincs mit felhúzzak.

Menetrend

1/2 3 van, úgyhogy menetrend szerint megérkeztek az iszonyú nagy, sötét és barátságtalan esőfelhők. Borul, sötétedik, szakadjon le ha akar, aztán mire lehet hazamenni tünjenek el a balfenéken. Köszi.