Advent

Az első vasárnap.

Innentől nagyon szeretem az év maradék részét. Csupa várakozás, készülődés, illat.

Lili elmaradt 15. bejegyzése

Szégyen ide, szégyen oda most először elfelejtettünk bejegyezni. Én is, Lili is. Ez csak azért lehetséges - azonnali mentegetőzés - merthogy mostanában Lili aktív. Írtózatosan. Elkezdett önállóan játszani, önállóan - végre - kanállal, villával enni - na azért még elkél a felügyelet bőven még úgy a következő x évben és egyáltalán elkezdi az önálló kis életét, ami egyenlő azzal, hogy egyre több negatív élmény is éri.
Gondolok itt arra, hogy menetel a lakásban ezerrel, vállán az éppen aktuális szatyor, táska akármi, bámul jobbra-balra, majd hirtelen huss, kinő előtte az ajtófélfa. Naná hogy nekimegy, naná hogy kopp, naná hogy puff és naná, hogy ordítás és spuri anyuhoz vígaszért. Márha nem én érek oda előbb, hogy pusziljam a tragédia színterét.
De ugyanígy útban van az ebédlőasztal lába, a fésülködő asztalom, az ágy széle-oldala akármilye. Edződik a csaj. És rámol, és szumatyol és aranyvirág.
De legfőképpen utánoz. Mindent és mindenkit.
Így lehet, hogy profin borotválkozik - látta az apjától - tökéletesen keni az arcát a krémjével - látta tőlem ahogy én is csinálom - utánozhatatlanul gyömöszöli a kézfejére a krémet és imádja a lábszárát kenőcsözni - sajnos nagyon száraz a bőre, de ettől függetlenül kenőcsmániás a gyerek. (vajh kitől örökölte?)
Nagyiéktól kapott egy bilit 2 hete. És tetszik neki. Együtt trónolunk a klotyiban, édesen belükvercel és rogyaszt, de egyelőre még nekem kell rápasszintani. És akkor büszkén ücsörög. Ruhástól. Majd egy idő után kéri a klotyipapírt, elintézi vele amit el kell és bedobja a bilibe. Majd kihalássza és letörli vele a csempét. Én meg ilyenkor zuhanok le a klotyiról a röhögéstől. Baromi édes a kis csóka.
De nem szeret öltözködni, a hideg időjárás nem tesz nekünk jót, kemény hisztivel indulunk el otthonról és általában azzal is ér véget a séta, mert felöltözni köszi nem, levenni meg még úgysem. Kemény dió, de legfőképpen izzasztó. Rohadtul. Mindegy, már csak párat kell aludni és hipp-hopp itt a tavasz. Alig várom.

Szókincstől Riekeren át Siestáig

Lili szókincse új szavakkal bővült. Úgy, mint: lila, cica, bábu. Azt azonban, hogy anya baromira nem akarja mondani, viszont tudja, hogy az anya az én vagyok, mivel a nagyapja rákérdezett, hogy "hol van anya?" (ott álltam tőlük két méterre). Lili először nem akarta elhinni, hogy a nagyapja nem lát engem, majd miután mégegyszer rákérdezett a világ türelmetlenségével a pofiján megfordult, és tévedést nem tűrően felémbökött hurkás ujjával. Szóval anya az én vagyok. Okés, tudja a gyerek. De miért nem mondja, könyörgöm?

Abszolút nem állítom, hogy a fenti új szavak túl könnyűek lennének és azt sem, hogy csont nélkül megy mind a három, de egész nap ezeket mantrázza, előbb-utóbb rendben lesz az a lila macska.

Hideg lett hogy a fene vigye, hát vettünk magasszárú, vízhatlan, szőrmés édes lábbelit a lánynak. Gondoltam a sok piros és rózsaszín cipő után ruházzunk már be egy kékbe, vagy zöldbe - nem utolsósorban gondoltam itt a latyakra és a trutyira, ami mostantól kezdve teljes egészében létjogosult ebben az évszakban - de Lili nem így gondolta.

Először is felsikított, amikor bementünk a cipőboltba és meglátta a kb. 200 pár cipőt, naná hogy mind gyerekkéz-magasságba rakva.

Első körben még sikerült rábeszélni, hogy ne rámolja le a fél üzletet, mindez addig tartott, amíg az általam kiválasztott piros, kék, zöld színű - egyébként teljesen egyforma - csizmák közül sepillanat alatt kiválasztotta a pirosat, amíg feladtuk rá, amíg az apja fizetett és amíg bezsebelte az ajándék színes cerkákat. Jaaa, ajándék? - gondolta, akkor hapsik vagyunk, és annak rendje és módja szerint elkezdte a kezembe adni a neki tetsző topánokat.

Igazi csaj, csak rózsaszín, lila és piros cipő került a kezembe. Illetve egy keki is, de azon kutya volt és a kutya mint tudjuk mindent visz.

No, ekkor köszöntünk el gyorsan, becsomagoltattuk a használt cipőnket - piros - és a vadi new csizmával a lábakon elindultunk hazafelé.

Itthon még további két órát töltött bennük, ennek csak egy pelusozás és egy cserébe felajánlott lila zokni vetett véget.

Megjegyzem egyébként, hogy iszonyú pofátlanság, hogy egy gyerekcsizma 13.000.- Ehhez képest az általam kinézett - magamnak, ó mi rettenet - Rieker magasszárú nem is drága 16.500.-ért. Ugye? Dehogynem. Ezért van a gyereknek csizmája, nekem meg nem lesz. Pedig ugye milyen szép? (tévedés elkerülése végett a piros a gyereké...)

Hétvége - külön

Lili másodszor volt egész hétvégén keresztül a nagyiéknál.
Ez nekünk isteni nagy segítség, nekik jó kis vérfrissítés, Lilinek közel 48 óra tökéletes élvezet, mely kimerül a nagyszülők tetszés szerinti ugráltatásában.
Már pénteken hosszú listát írtam, hogy mit szeretnék/kell megcsinálnom ezen a másfél napon. Jelentem egy kivételével mindent teljesítettem.
Volt ezen a listán a Sex és NY egyedül történő megtekintésétől kezdve a nyári/téli cipők kicserélésén keresztül a könyvesbolt látogatásig mindenféle finomság.
Az egy ami elmaradt, az a nyári/téli ruhatár kicserélése a szekrényben. Ezt egészen egyszerűen utálom és irdatlan önsanyargatás árán vagyok csak hajlandó rá. Erre az önsanyargatásra ezen a hétvégén nem voltam képes.
J. holnap vizsgázik, kérek mindenkit legyen olyan kedves és gondoljon rá egy röpke percig, hátha segít rajta egy kicsit. - Köszi.

Lili a hableány

Ma nagyon vacak napja volt a hercegnőnek, ráadásul még az apja is elment próbára este, úgyhogy gondoltam oldom a feszültséget - a hisztit - és előbb bezuttyantottam őfenségét a fürdőkádba, de hogy előtte megteremtsem a kellő izgalmat, beígértem neki valami nagyon klassz újdonságot.
Álmos szemei hatalmasra kerekedtek, ahogy meglátta az első habpamacsokat megszületni a kádban. Alig tudtam elrángatni levetkőzni. A hatás nem várt mértékű öröm, sikongatás, pancsolás volt.
Élvezte, hogy ráragad a pocakjára, a kezére és a lábára a hab, tetszett, hogy a kedvenc kacsának csak a feje búbja látszik ki, kacagott, hogy az orromra ragasztottam egy nagy adag habpamacsot.
Eredmény, maratoni fürdés és nemakarokkiszállniakádból effekt.
Konklúzió: holnap venni kell egy gyerekeknek való habfürdőt, mert ez az én levendulásom volt és nem biztos, hogy jót tesz hosszútávon az egyébként is érzékeny Lilibörkének.
Kép később, most büszke vagyok magamra...