A számláló szerint ez a 666. bejegyzés. Hát nem is tudom.
Na szóval szombaton volt az első alkalom, hogy Lili élvezte az úszást. De nagyon, elejétől a végéig. Teli szájjal kacagott, néha prüszkölt egy kicsit de egyszer se görbült le a szája. Vasárnap is jó volt a kedve, és ma is egészen addig, míg haza nem jöttünk az orvostól, ahol pedig kétféle oltást is belediktáltak. Na itthon aztán vége lett az aranyéletnek. Minden normális gyerek elkókad az oltásoktól. De nem úgy az én gyerekem. Nem, az nem. Este fél 8-kor már kétségbeesetten hívtam J-t, hogy jöjjön már haza, mert nem bírok a négyhónapossal.
Villám tempóban fürdettem meg és tettem le aludni. De azóta egy nyikkanás sincs.
Na, becsomagoltam az ajándékokat. Mind az összeset. Egyedül Lili játékaival vagyok gondban. Most azért csomagoljam be, hogy aztán kibontsam? Mindegy, még kitalálom mi legyen.
Azt hiszem fáradt vagyok. A múlt hét első 6 napját azzal töltöttem, hogy fájt a gyomrom és hányingerem volt egyfolytában. A hétvégét a klotyin töltöttem, ma meg fáj a torkom, és érzem hogy náthásodom. És fáradok. Egyre inkább fáradok. Idén elmarad a karácsonyi nagytakarítás. Érdeklődés hiányában. Ez azt jelenti, hogy becsukom a szemem és akkor nem látom, hogy hol van a kosz. Merthogy van. És nem is csinálja meg senki helyettem, bár már gondolkodtam azon, hogy este fél 9-kor leteszem a gyereket aludni és utána begerjesztem a porszívót meg a kárpittisztítót. Biztosan tök jó lenne. És hülyét kapok az okos megjegyzésektől, hogy óóó ne törődj idén a karácsonnyal, te csak a gyerekkel törődj. Na persze. Nemtom milyen lenne a karácsony ajándék és - jelen esetben - karácsonyi ebéd és sütemények nélkül. De azt sem tudom, hogy velem mi lesz.
666. bejegyzés. Mondom én, hogy az ördögé. Jó éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése