Brékó-brékó, itt Lili beszél.
Kérem szépen megint eltelt egy hónap. Mostmár nem kérem anyát, hogy írhassak, írok és kész. Annyi, de annyi minden történt az elmúlt hónapban, hogy félek, nem is jut minden az eszembe.
Szóval mostmár mindkét oldalamra meg tudok fordulni. Visszagurulni még nem, de majd az is összejön, remélem.
Imádom, ha felültetnek, igazándiból már emelgetem a fejem, majdcsak lesz belőle valami.
A kis kádamat kinőttem, az igazi nagy kádban fürdök amiben anya és apa, és nagyon bírom. Úsznak benne kacsák is, de a legklasszabb az a zuhanyrózsa madzagja. Na ha én azt megragadom, akkor el nem engedem. És itt rugkapálhatom a vizet, nincsen belőle patália, hogy úszik a szoba meg ilyenek...
És a legnagyobb hír. A saját szobámban alszom. Hát tudjátok oltári nagy cucc, ha az embernek van saját szobája. Először is csend van ha lefektetnek, nem zajonganak az ősök össze-vissza holmi beszéddel, meg tv-vel meg ilyenek. Csend van és sötét. Ezeket nagyon szeretem.
Van járókám is. Még ismerkedek a dologgal, de nem rossz. Határozottan nem rossz.
Aztán, megtörtént az első megbetegedésem is. Elrontottam a pocakomat cukkinivel. Fúú, lett nagy rohangálás. Fájt a pocakom veszettül és hát hogy is mondjam, "enyhe" hasmenésem is volt. (anya csóválja a fejét, szerinte nem volt enyhe) De már túl vagyok rajta, ismét jó a kedvem és nyomom a kaját rendesen.
Apropó kaja. Fú halljátok az az őszibarack állati finom dolog. Bármennyi jöhet. Anya nagyon előrelátó volt, eltett néhány dobozzal nekem, gondolta majdcsak sor kerül rá. Méghogy sor!!! A legfinibb kaja a barackból van. Nagyon begyere.
Anya szerint nemsokára megint ki fogom nőni a ruháimat és emellé aggódva csóválja a fejét. Most 68-as rucikat hordok, a következő a 74-es. Azt mondja ez túlzás, dehát tehetek én arról, hogy növök mint a gomba? Ugye, hogy nem.
Ja, igen. Van szám. Ez jó hír, és tudjátok hogy mindenfélét bele lehet gyömöszölni? Mindent. Még a testápolós flakont is, a babaőr antennáját (anya nem volt boldog), ki lehet kapni anya kezéből a mobilját, hogy aztán megkaparinthassam és bepaszírozzam a csőrömbe és mindenféle dolgot, ami a kezem ügyébe kerül. De tényleg mindent. Például bele lehet harapni a csörgős labdámba és aztán úgy maradni. És aztán nem érteni, hogy anyuék miért fogják az oldalukat a nevetéstől.
Anya azt mondja, hogy mostmár igazi kis partner kezdek lenni. Hát az tuti, hogy nagyon nyomatja nekem a muti a szöveget. Én meg válaszolok neki. Vagy csak vigyorgok. Vagy sírok. Vagy nem. Mindegy, azt hiszem jól kijövünk mi ketten egymással.
Apa mostanában már egyre inkább tud velem mit kezdeni. Ja kérem, egy öt hónapos nagylánnyal, hát igen. Kezdek alakulni.
Jövőhéten péntekre anyáék valamiféle keresztelőről beszélnek. Nem tudom mi a fene az, de ki fog derülni. Arról majd a következő irkálmányomban fogok bővebben beszámolni nektek. Most megyek, mert elálmosodtam és utána meg éhes leszek de nagyon. Sziasztok, jövök a következő hónapban és akkor már... és akkor már FÉL éves leszek!!!! Az már nagyon nagylányos dolog..JPG)
Kérem szépen megint eltelt egy hónap. Mostmár nem kérem anyát, hogy írhassak, írok és kész. Annyi, de annyi minden történt az elmúlt hónapban, hogy félek, nem is jut minden az eszembe.
Szóval mostmár mindkét oldalamra meg tudok fordulni. Visszagurulni még nem, de majd az is összejön, remélem.
Imádom, ha felültetnek, igazándiból már emelgetem a fejem, majdcsak lesz belőle valami.
A kis kádamat kinőttem, az igazi nagy kádban fürdök amiben anya és apa, és nagyon bírom. Úsznak benne kacsák is, de a legklasszabb az a zuhanyrózsa madzagja. Na ha én azt megragadom, akkor el nem engedem. És itt rugkapálhatom a vizet, nincsen belőle patália, hogy úszik a szoba meg ilyenek...
És a legnagyobb hír. A saját szobámban alszom. Hát tudjátok oltári nagy cucc, ha az embernek van saját szobája. Először is csend van ha lefektetnek, nem zajonganak az ősök össze-vissza holmi beszéddel, meg tv-vel meg ilyenek. Csend van és sötét. Ezeket nagyon szeretem.
Van járókám is. Még ismerkedek a dologgal, de nem rossz. Határozottan nem rossz.
Aztán, megtörtént az első megbetegedésem is. Elrontottam a pocakomat cukkinivel. Fúú, lett nagy rohangálás. Fájt a pocakom veszettül és hát hogy is mondjam, "enyhe" hasmenésem is volt. (anya csóválja a fejét, szerinte nem volt enyhe) De már túl vagyok rajta, ismét jó a kedvem és nyomom a kaját rendesen.
Apropó kaja. Fú halljátok az az őszibarack állati finom dolog. Bármennyi jöhet. Anya nagyon előrelátó volt, eltett néhány dobozzal nekem, gondolta majdcsak sor kerül rá. Méghogy sor!!! A legfinibb kaja a barackból van. Nagyon begyere.
Anya szerint nemsokára megint ki fogom nőni a ruháimat és emellé aggódva csóválja a fejét. Most 68-as rucikat hordok, a következő a 74-es. Azt mondja ez túlzás, dehát tehetek én arról, hogy növök mint a gomba? Ugye, hogy nem.
Ja, igen. Van szám. Ez jó hír, és tudjátok hogy mindenfélét bele lehet gyömöszölni? Mindent. Még a testápolós flakont is, a babaőr antennáját (anya nem volt boldog), ki lehet kapni anya kezéből a mobilját, hogy aztán megkaparinthassam és bepaszírozzam a csőrömbe és mindenféle dolgot, ami a kezem ügyébe kerül. De tényleg mindent. Például bele lehet harapni a csörgős labdámba és aztán úgy maradni. És aztán nem érteni, hogy anyuék miért fogják az oldalukat a nevetéstől.
Anya azt mondja, hogy mostmár igazi kis partner kezdek lenni. Hát az tuti, hogy nagyon nyomatja nekem a muti a szöveget. Én meg válaszolok neki. Vagy csak vigyorgok. Vagy sírok. Vagy nem. Mindegy, azt hiszem jól kijövünk mi ketten egymással.
Apa mostanában már egyre inkább tud velem mit kezdeni. Ja kérem, egy öt hónapos nagylánnyal, hát igen. Kezdek alakulni.
Jövőhéten péntekre anyáék valamiféle keresztelőről beszélnek. Nem tudom mi a fene az, de ki fog derülni. Arról majd a következő irkálmányomban fogok bővebben beszámolni nektek. Most megyek, mert elálmosodtam és utána meg éhes leszek de nagyon. Sziasztok, jövök a következő hónapban és akkor már... és akkor már FÉL éves leszek!!!! Az már nagyon nagylányos dolog.
1 megjegyzés:
Hát Lilike, tényleg rengeteg minden történik veled,és csak úgy peregnek a napok.
Imádni való vagy.
Mm
Megjegyzés küldése