Jahahajjj, nyűgös vagyok.
Lili iszonyúan hisztis, baromi válogatós a kajában, ma végre eljutottunk játszótérre, ott is hisztizett, ha nem kapta meg a lapátot, nem akart hintázni, legalább csúszott néhányat egyedül.
Új jelenség, hogy nem lehet leimádkozni róla a pelenkát. Eddig mindenkinek hisztériázott miatta, csak nekem nem, de tegnap óta már nekem is időnként fizikai erő kell, hogy leszedjem róla a koszos pelust. Iszonyatosan elfáradok ezekben a felesleges küzdelmekben. Hiába énekelek, hülyéskedek, semmi nem jön már be ami eddig remekül bevált, ugyanakkor felnőtt ésszel azt sem értem, hogy miért kell ragaszkodni egy totálisan teli, iszonyúan büdös pelenkához, amikor örül a tisztának. Nem értem. Csak elfáradok tőle, és a nap végére már alig várom, hogy J. hazajöjjön és ne kelljen egyfolytában Lilivel foglalkozni. Ő meg édesem jön, hogy anyaanyaanya. Merthogy az utóbbi hónapban rettenetesen anyás lett. Ez is új.
Hát szóval ezek vannak. Meg a március. Meg már alig várom, hogy végre tényleg itt legyen a tavasz, nem bírom már a hideg undorító napokat. És némi változatosságot is szeretnék. Asszem elmegyek fodrászhoz. Mondtam már, hogy nyűgös vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése