Lili megtanult - vagy még tanulgatja - egyedül menni a lépcsőn le és fel. Történt mindez a Művészetek Palotájában a bordó bársonnyal borított főlépcsőn 3 emeleten keresztül. (hol máshol) Le és fel, le és fel le és fel. Nyújtottam neki a kezem, hogy fogd anya kezét segítek, óvatosan, ő meg közölte, hogy nem és szépen learaszolgatott. Majd amikor rájött, hogy igen megy egyedül is, csak úgy lubickolt az örömmámorban, hangosakat kurjantgatott nagy boldogságában. Én meg büszke voltam rá és angyali türelemmel vártam, hogy kilépcsőzze magát.
Volt ennek másik hozománya is, rendesen elfáradt, és itthon békésen szunyált két órát - ez ritka mint a fehér holló - így én nyugiban megcsinálhattam az ebédet, amit be is nyomott becsülettel - ez is ritkaság.
Hát igen, tanul a gyerek, nő a gyerek, függetlenedik a gyerek. Asszem lassan befizethetünk neki egy kocsira is, hátha hamarosan úgy dönt, hogy nem óhajt velünk egy közlekedési eszközzel jönni-menni a nagy önállóságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése