Gyönyörű idő lévén - idén talán az első ilyen alkalommal - fogtuk magunkat és a prücsköt (Lili) és elmentünk a Hajógyári szigetre. Szigorúan vinnünk kellett magunkkal a kicsi babakocsit is, amiért masszív hiszti volt, mert a csaj nem hitte el, hogy amikor beül a kocsiba, akkor anya nem azért veszi el tőle, mert otthon hagyjuk, hanem csak mert berakjuk a csomagtartóba, mint a rendes nagyot, szóval kisebb zökkenőkkel elindultunk és oda is értünk csont nélkül.
Lili először azon döbbent le, hogy kb. 3 méterenként kutyák jöttek vele szembe különféle méretben, színben és fajtában - esetleg fajtátlanságban - aztán rájött, hogy ő felismeri a dolgokat amik körülveszik - úgy mint fa, fű, vaú, baba, bácsi - és azt a nyavalyás babakocsit mindössze kb. 10 méteren keresztül óhajtotta tolni, utána én voltam a szerencsés, aki vihettem.
Aztán találtunk egy játszóteret - állati jó, nagyon újnak néz ki - és Lililány életében először lovagolt. Igazi lovon - jó, póni volt, de akkor is ló - ment 3-4 kört, peckesen ült a pici lány, stikában magától még meg is simogatta a lovacskát és hatalmas vigyorokkal nézegetett körbe-körbe. (képet csak a telefonommal tudtam csinálni, majd berakom)
Én meg naná hogy baromi büszke voltam - én ugyanis sose mertem felülni egyetlen lóra sem, és valószínűleg ki is marad az életemből. Ergo, a pici lány máris átélt valami olyat, amilyet az anyja még nem. Ez klassz.
Aztán még hintázott, csúszott, mászott, pörgött, forgott egy jó adagot és elindultunk haza. Félúton elájult, de csak addig tartott a jóvilág, míg haza nem értünk, itthon aztán feléledt és le sem állt mostanáig - most viszont kb. 3 perc alatt elaludt.
A lovacskázás akkora élmény volt neki, hogy egész nap arról beszéltünk, hogy a Lili ült a lovon, a bácsi vezette és a Lili megsimizte a pacit és igen, a Lili ült a lovon, a bácsi vezette.......
Asszem megyünk a jövőhéten is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése