Lilivel ma sétáltunk először úgy, hogy a kisasszony nem aludta végig az egészet. Kedélyesen nézelődött, bambulta a fák lombjait, fogadta az egyetemista fiúk hódolatát (vajh az egyetemista lányok miért nem néznek be a babakocsiba - nem értem) és egészen addig nem volt gond, amíg meg nem álltunk.
Ahogy rátaláltam egy napsütötte padra és letelepedtem, kibányásztam a könyvemet, kinyitottam, na akkor Lili elkezdett grimaszolni, tekeregni, majd 10 másodperc múlva más sírt is. Na, én könyv becsuk, eltesz, feláll, indul sétálni. Lili mosolyog, majd 1 perc múlva elalszik.
Ó, remek. Én keresek egy új padot, leülök, kiveszem a könyvemet, kinyitom. Lili felébred és nekiáll sírni. Szóval asszem jobban szeretem ha alszik séta közben. Bár én asszem mindenhogy szeretem.
2 megjegyzés:
A könyvet és az olvasást felejtsd el. Legalábbis séta közbenre, úgy 2-3 évre. :)
Jobban örültem volna a kommentednek, ha tudnám, hogy ki vagy. Pótold kérlek, köszönöm.
Megjegyzés küldése