Szombaton Lili megtette élete első hosszabb útját. Lementünk Balatonra.
A pici lány az odautat végigaludta, az ottartózkodás 80%-át végigaludta a finom friss levegőn és a kellemes napsütésben, a maradék 20%-ot evéssel és pelusozással töltötte. Majd a hazaút felét végigbömbölte. De azért büszkék voltunk rá nagyon.
Tegnap voltunk has-koponya-csípő ultrahangon. Világos, hogy 7 hetes babával este 3/4 6-ra adnak időpontot. De az tényleg nem az ő hibájuk volt, hogy J. összekeverte az Királyhágó utcát az Istenhegyi úttal. Az esti csúcsba szlalomozni a városban miközben tutira elkésünk.... komolyan azt hittem, hogy J. agyvérzést kap. Végülis időben odaértünk, Lili a vizsgálat felét üvöltötte csak végig - mondjuk én se örülnék ha forgatnának mint a ringlispilt és hideg izével kennék össze mindenem. Pedig a doktornéni igazán kedves volt a répaszínű hajával együtt. A lényeg, hogy minden rendben van, semmi rosszat nem találtak.
Jutalmul Lili este 9-től 3-ig aludt, majd reggel 1/2 7-ig húzta a lóbőrt és hogy gyönyörűen induljon a nap mosolyogva köszöntötte a reggelt meg minket. Naná, hogy elolvadtunk.
Ugye mostmár van egy kis esélyünk arra, hogy legalább egy héten 1-2-szer így aludjon. Ugyeugyeugyeugye?
Ja és október van. Szeretem ezt a hónapot, barátságos. És most megyek, mert Lili kéri a reggeli ráadást, ami természetesen jár egy ilyen tündérnek.