Pocsék nap

Hát ez a hét nem az én hetem azt hiszem, pedig már megint nagyon gyorsan mennek a napok, szinte összefolynak. Lilinek tegnap adtam anyatejet, a gyerekorvos kiírta, J. elment érte hétfőn délután, tegnap délelőtt megkapta belőle az első adagot, majd a következő evés alkalmával a másodikat. Ennek eredményeképpen ismét nekiállt hányni, bukni veszettül, estére jóformán nem volt olyan ruhája amit ráadhattam volna, mindegyik vagy száradt, vagy ázott a vízben. Hogy ez ne legyen elég, egyfolytában fájlalta a hasát, ami iszonyú, velőig hatoló sikításban hozott a tudomásunkra. Az éjszaka úgy ahogy eltelt, de reggel fél hattól nagyjából délig ismét egyfolytában sírt, sikított és nem lehetett megvígasztalni, mígnem az egészet elintézte egy bazi nagy adag hasmenéssel. Ismét ruhacsere. Dél körül aludt úgy fél órát, aztán kezdte az egészet elölről. Végül úgy fél 2 körül sikerült elaltatnom, aludt is úgy fél 5-ig, aztán ébredés, és ismét sikítás. Nem sírás vagy hiszti, nem. Sikítás. És ezzel nem lehet mit kezdeni. Peluscsere, büfizés, simi, dödörgés, stb. na talán elalszik, letesz a kiságyba. Eltelik 10 másodperc, Lili sikít. Jó, akkor még kaja, mert hátha kevés. Büfizés, simi, dödörgés stb. letesz. Alszik 20 percet és megint sikít. Hát nem tudom. Most vagy még nem ürült ki teljesen a pocakjából az a barom idegen anyatej, vagy szimplán rossz napja van, de én mára teljesen kikészültem az már egyszer tutifix. Arra már nem volt energiám, hogy a hipernyűgös gyerekemet 1000 rétegbe felöltöztetve elvigyem sétálni is.
Remélem a holnapi nap megint nyugodt és békés lesz, mert az ilyen és ehhez hasonló történetek nagyon megviselnek.
Szóval nevezzenek nyugodtan gonosz és rossz anyának - mert ma csak az az anya, aki 3 éves koráig szoptatja a gyerekét hozzátáplálás nélkül, a többi pfujjj az anyák szégyene - de én többé a hírét sem akarom hallani az anyatejnek. Másodszorra is nagyon rossz élményünk volt vele, soha többé ilyet.