Kezdődött az egész a múlt héten. Lililány egészen egyszerűen nem akart este elaludni. A délutáni alvások is szörnyűek voltak, de az esték háááát..... Volt, hogy még 3/4 10-kor is bömbizett, nekem meg megszakadt a szívem, az apja meg romjaiban volt, hogy már elaltatni sem tudja.Így egyik alkalommal bementem hozzá, visszatettem a helyére, betakartam - ordítás - és elkezdtem neki sutyorogni, hogy minden rendben, anya nagyon szereti, nem megyek el, de már késő van, apa-anya álmos, neki is aludni kell, mellette van Folti (többek között) ölelje át.
És csodák-csodájára csend lett, kijöttem a szobából, és Lililány egy hang nélkül elaludt. És ez azóta így van. Apával legyűri az éjszakai kakaót, még egy kicsit zötykölődnek a hintaágyban, majd apa berakja az ágyba, anya megjelenik és teledödörgi a fülét. Lili már mondja, hogy anya másik, mosolyog, oldalra vágja magát és egy hang nélkül elalszik.
Talán bonyolultnak tűnik, de nem az és nekünk meg iszonyú nagy megkönnyebbülés, hogy a csirke ráérzett végre már az egyedül elalvás gyönyörére. Innen már csak egy ugrás a mesével alszom el fejezet, amit már nagyon várok. Én is nagyon sokáig hallgattam mesét elalvás előtt, én is szeretnék Lilinek mesélni amíg lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése