Évösszegzős

Eltelt ez az év is. Gyorsabban, sokkal gyorsabban mint ahogy vártam. Volt benne sok rossz is és volt jó is.

A jó dolgok első-második és századik sorban Lilinek voltak köszönhetőek, mert a törpicur minden nehézség ellenére bőven beragyogja a napjainkat.

A legrosszabb a tavaszi ideggörcs Lili műtéte és az azt követő iszonyat miatt. Aztán a mindennapos bosszúságok, hogy folyamatosan mennek tönkre az ilyen-olyan gépeink. Pl. fényképező (jó a Jézuska rendes volt, pótolta a hiányát) botmixer, aprító meg ilyenek. Ezek apróságok, de akkor és ott nagyon fel tudják bosszantani az embert és pocsék a hiányuk.

Ebben az évben Lili nagyon nagyot nőtt, megtanult mászni, majd járni, majd futni, forogni, táncolni, tapsolni, dacolni, kacagni, viccelődni, huncutkodni, bújócskázni, incselkedni, rosszalkodni, szeretni, kedveskedni, bújni, puszit adni, ölelni, kanállal és villával enni (segítséggel), pohárból inni (egyedül) és még ki tudja mi mindent.

Beleszeretett a kutyákba és az apjába, rendesen viselkedik társaságban, megkedvelte a vizet mint pancsolási lehetőséget, megtanult este egyedül elaludni (nappal még nem) és a legalsó részre kellett engedni az ágyát. Lett rengeteg foga, sajnos megtanulta mi az a fájdalom, hősiesen viseli a szurikat, egyedül bemenetel a doktor nénihez, nem irigy, szívesen ad. Imádja a mesekönyveket, szereti Fifit és Thomas mozdonyt. Járunk Ringatóba, és utál bevásárolni. Szereti a fűszeres kekszeket és a pizzát, nem eszi a cérnametéltet.

Én megtanultam keveset beosztani úgy, hogy néha még marad is - nagyon néha - és alig várom, hogy egyszer legyen újra rendes fizetésem - Jani a múlt héten a hasát fogta a nevetéstől, amikor ecseteltem, hogy valószínűleg az első fizetésemmel úgy fogok bánni, mint Dagobert bácsi az aranyával, azt se tudom hová tegyek ilyen hihetetlen összeget - de azért szeretnék Lilivel itthon maradni 3 éves koráig, bár erre kicsi az esély.

Nagyon régen vettem magamnak ruhát, lassan már nem is hiányzik a vásárlás, csak ha nagynéha eljutok egy-egy bevásárlóközpontba. Vannak vágyaim továbbra is, ezek közül néhány egyre távolodik, néhány pedig parkolóálláson van, de egy sem jutott közelebb sajnos, legalábbis egyelőre.

J. jövőre 50 éves lesz, ezt tisztességgel szeretném megünnepelni, készülök rá - egyelőre csak gondolatban - de minden héten új és új ötlet jut az eszembe.

Szeretnénk Lilit jövőre elvinni a tengerhez egy picit, szeretném látni ahogy rohangál a homokban és pancsol a tengerben és barnára sül a pofija.

J. rájött, hogy tényleg jó apa, mindenben segít és nem is keveset - már ami az idejéből telik. A gondjainkat megpróbáljuk megoldani, néha sikerül, néha nem. De mindketten bolondulásig imádjuk Lilit és ez azért sokmindenen átsegíti az embert, még ha néha vacak is a dolog.

A szüleimmel azt hiszem jó a viszonyom - talán jobb, mint egy évvel ezelőtt ilyenkor. A nem túl sok barátaim egy része lemorzsolódott - várható volt - de jöttek helyette újak és vannak olyanok, akiknek a barátsága valahogy nem jött össze - ez bánt valahol, de ez van.

Kicsit félek a következő évtől, de minden bizonnyal azon is túl leszünk valahogy, és mindenkinek kívánom, hogy az idei évnél senkinek ne legyen rosszabbja, csakis jobb új éve és akkor minden rendben lesz.

És most mindenkinek kívánok nagyon Boldog Új Évet, töltsétek ezt az estét úgy, ahogy szeretnétek. Mi a tévé előtt, mert mi híresen "antiszilveszterezők" vagyunk.