Valami történt a hét elején. Az én jó lánykám eleinte csak hajazott az ördögre, míg a hét második felétől már ő maga az ördög.
Megtanulta a nem szót, okés rendes gyerek. Arról azonban szó sem volt, hogy mindenre ezt óhajtja használni már csak azért sem, mert úgy tudom ezt egy kicsit később ként abszolválnia, mondjuk úgy fél év múlva.
Na szóval minden nem. Ami meg nagyon nem, az nemnem. Iszonyú. Nem öltözik fel, nem kér enni - és tényleg nem is eszik, amitől külön hülyét kapok - nem veszi fel a cipőt, papucsot, nem játszik, nem jön ide, nem adja oda, nem viszi vissza, nem dobja ki. Ellenben két perc alatt átmegy agresszív kismalacba és üt vág karmol mar. Harapni még nem harap, de ezt a lehetőséget valószínűleg már nem kapná meg.
Kicsit nehezek így a napjaink, szerencsére J. erre az évre letette a lantot, így ketten viseljük Lili vadulásait. Amíg bírjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése