Sose hittem volna, fel voltam készülve, hogy amikor megyek, már a lépcsőházban hallom a sírást. És nem. Csend volt. Nagyban settenkedve felóvakodtam a lépcsőn, Edit néni széles mosollyal üdvözöl és közli, hogy ALSZIK, ill. aludt sokat, csak az egyik kislány elsírta magát az anyukája után, és felébredtek néhányan. Lili is, de a lényeg, hogy ALUDT!!!!!
Isten bizony nem tudom hogy csinálták, tudom csordaszellem meg miegyéb, de a lényeg a lényeg. És azt mondta jó volt, és nem volt elkenődve amikor érte mentem.
Viszont fázott az udvaron - ott van a kardigánja a zsákban és még mellé legalább 4 felső basszus - úgyhogy csupa takony szegény. Majd a hétvégén kiűzzük a rosszaságot, ha addig el nem múlik. Ma vittem be még egy kardigánt és egy sapkát is, remélem megtalálják és ráadják.
Esküszöm Lilinek van a legtöbb ruhája bent és mégis... na mindegy.
És ma reggel sem volt sírás egy csepp sem, csak az öltözőben kenődött el egy picit, de az rendben van. Viszont ahogy bement csend is lett. Úgyhogy ma megint megyek 3-ra meg még holnap is, de a jövőhéten már csak uzsi után hozom el és akkor már tényleg teljes jogú ovis lesz a csaj. Hüpp, hüpp.
Ja, nyilván az ovi hozadéka, de ha eddig matrica volt, akkor most übermatrica a lány. Jön utánam, mint a kiskutya, 5 percenként ölelget, hihetetlen bókokat mond, időnként el is bőgöm magam. Imád, szeret, ölel, puszil.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése