A múlt héten jópofiskodtunk, hogy jó lenne ha már jelentkezne másfél hónap után, mert ha meghalna azt sem tudnánk.
Tegnap telefonált az élettársa, hogy hajnalban meghalt. Kissé rosszul éreztük magunkat.
Jó, valljuk be senki sem szerette és mindenkit irritált a havi horribilis fizetése amiért egy gemkapcsot sem tett arrébb, de azért mégis.
És hátrahagyott egy fiatal nőt és egy nagyjából másfél éves pöcköt. Ilyenkor olyan fura érzései vannak az embernek.
Janit megeskettem, hogy pénteken elmegy az orvoshoz és kér időpontot, valamint tudatosítottam benne, hogy mostmár nemcsak saját magáért felelős, hanem értem is és később majd egyszer még a gyerekünkért is, hát akkor tessék vigyázni magára.
Vannak történések, amik az embert sokkal inkább megérintik. És itt nem magára az emberre gondolok, hanem a történésre. Azt hiszem ilyenkor próbálja az ember lánya pánikszerűen kézbe kapni sorsa ostorát és úgy hadonászni vele, hogy minden jó legyen. Aztán persze a végkifejlet úgysem tőlünk függ de azért hátha mégis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése