Totális kimerültség

Tegnap reggel, miközben Jani behozott az irodába megjegyezte, hogy igen, mostmár nagyon vágyik Thaiföldre, nagyon fáradt.
Akkor döbbentem rá, hogy lassan több, mint egy éve nem pihentünk egy fél pillanatot sem. A tavalyi egyiptomi nyaralás hurghadai hete volt az utolsó pihenéssel töltött néhány napunk, azóta meg sem állunk.
Hát ezért nem tudok már hetek óta felkelni reggel az ágyból, ezért vagyok ideges és ingerült, ezért van tele a tököm a Balatonon töltött hétvégékkel - ahol ugyanaz a güri van mint itthon hétközben - ezért kapok sírógörcsöt átlagosan kétnaponta ha valami közbejön az amúgy is iszonyú sok dolgaimhoz.
Hiába voltam szabin két és fél hétig június végén az esküvő miatt, az első pár nap a készülődésé volt és az utolsó szálak elsimogatásáé, aztán az esküvő, aztán meg a nászút, ami Rómában volt és felejthetetlen, de egyáltalán nem pihentünk, hanem napi 18 órán keresztül mászkáltuk térdig a lábunkat. És hazajövetel után költözés és utána rögtön munka, azóta is.
Igen, azt hiszem kimerültem. Rövid időn belül túl sok változás állt be az életemben, ez egyébként is megviseli az embert.
Úgyhogy a jövőhéten eltökélten passzív pihenést vagyok csak hajlandó abszolválni és semmi, de semmi mást. Punktum. (na jó, legfeljebb elmegyünk Herendre, mert oda már évek óta nagyon vágyom)