Lili meg a zizi

Nagymamám rendszeresen a fejét csóválja és anyu is időnként felvonja a szemöldökét, hogy miket megengedek Lilinek.

Pedig nem is. Illetve dehogynem, de azért szigorúan megvan ám a határvonal, és ezt ő egy pillantásomból tudja is. És ez így van jól.

Ma például azt játszottuk, hogy ebéd után két zacskó zizit beleöntöttem egy tálkába, majd mindhárman végighasaltunk az ágyon és Lili ezerrel szórhatta a zizit amerre csak akarta. Paskolta, püfölte, szórta, rázta a kezét ha ráragadt és igen, néhányat be is falatozott igencsak jóízűen. Mi meg ketten nem tudtuk olyan gyorsan visszarakni a tálkába a zizit, ahogy ő kifelé szórta belőle.

Inkább együtt nevettünk vele és együtt élveztük a szörnyű helyzetet.

Merthogy:

- milyen izgalmas és örökké új elfoglaltságot lehet találni egy 9 és fél hónaposnak, akit 6 hétre gipszbe kényszerítenek és ezzel kb. 60%-kal visszafogják a mozgásban

- miért ne szórhatná a zizit, ha egyszer gyerek?

- ez egy jó játék és ő is tudja - mert nem buta ám, óóóó egyáltalán nem - hogy ilyen nincsen minden nap

- én is legalább úgy élveztem, mint ő és végre nevettünk egy kicsit, ami úgy egyébként rohadtul ránkfért

- simán felettük az egészet az ágytakaróról, nyoma sincs.