Röviden, tömören

Hahó!
Hol is kezdjem? Inkább sehol, írom ahogy sikerül.
Szóval már a második hetemet töltöm otthon. Meg kell mondjam, hogy egy cseppet sem hiányzik a munkahely. Ennek vagy az az oka, hogy egyelőre baromi sok dolgom van otthon is, vagy pedig az, hogy már nagyon tele volt a tököm az egésszel. Gyanítom, hogy inkább ez utóbbiról van szó.
Szóval jól megvagyok. Minden napra van dolgom bőven, néha több is mint amit meg tudok csinálni.
Már van babaágyunk, komódunk, pelenkázóizénk, és babakocsink is. Néhány babaruhát is beszereztem, már de még nagyon hiányos a készlet, úgy gondolom még ráérek vásárolgatni.
J. sokat van otthon, ez nagyon jó. Pöpecül szereli a mindenfélét a falra, meg ide-oda, lelkesen rakodik.
Ami nem bírunk, az a meleg. Iszonyú. Ezzel nyilván más is így van, de x kiló túlsúllyal jelenleg a teljesítményem lecsökkent nagyjából 10%-ra. És ez zavar. Nagyon. De abban reménykedem, hogy nem marad ez így még két hónapig. Ha mégis, akkor abba most inkább nem szeretnék belegondolni.
Gy. szülinapján szerencsésen túltettük magunkat, most anyué következik, két hét múlva pedig egy rokon-féleség lesz 50 éves. Kéthetente szülinap. Hehehe.
Hízni különösebbképpen nem hiszem, hogy hízok, jóóó nő a pocakom, de minden más egyéb jó rám. Azért csak gondolom, mert ugye már nem anyuéknál lakunk, így a mérlegre sem tudok ráállni naponta - félóránként - az otthoni sajátba pedig valakinek kéne venni végre elemet. Hát ezért.
De oda se neki. Akik ritkán látnak azt mondják még nem hasonlítok egy általuk ismert zombira sem, és ez jó hír.