Csendes békés utolsó nap. Jobbat nem is kívánhatnék. Tehetségemhez mérten elintéztem mindent, a többi már nem rajtam múlik. Első körben szabadságon leszek, aztán meg betegállományban. És azután kezdődik a híres állami ellátás. Nem fűzök hozzá túl nagy reményeket, de elég sokan átvészelték már ezt az időszakot, nyilván mi is meg fogjuk oldani valahogy.
Amire most vágyok az jó sok alvás, némi semmittevéssel kombinálva és max 25 fok, mert azt még képes vagyok viszonylag kulturált körülmények között átvészelni. Ámen. Ehhez képest a helyzet korántsem ennyire fényes.

J. tegnap hozott egy csomó gyönyörűbbnél gyönyörűbb fürdőruhát. Idei modellek. Eddig ilyenkor Dagobert bácsi módjára vetettem közéjük magam és halásztam ki évente 2-3 gyönyörűséges darabot. Most meg csak fáj értük a szívem de veszettül és csak remélni merem, hogy találunk egy olyan darabot amit magamra tudok húzni és nem szorít és nem érzem magam túl gusztustalannak benne.