Rossz bejegyzés

MOST úgy érzem, hogy ha túlélem az idei telet ép elmével és még házas is maradok tavaszig, akkor mindent kibírok.
Klassz dolog az anyaság és isteni jó gyerek Lili, DE:
- napi legalább 8x legalább 25 percet etetek
- legalább 4 órában térdelek az ágy mellett és gőgicsélek, és legalább 3 órában kétrét hajolva görnyedek a gyerekágy felett szintén gagyogva, további 2 órában kóválygok a lakásban karomon a hol üvöltő, hol nézelődő gyerekemmel, a maradék időben vágtázok a konyhába és melegítem a vizet a tápszernek és mixereket megszégyenítő sebességgel elegyítem a két összetevőt
- sehova, értsd SEHOVA nem tudok elmenni
- lassan az a program, ha elmegyünk a Tescoba vásárolni és felvehetem a farmerem
- fogalmam sincs hogy fogok karácsonyra bármit is vásárolni, a karácsonyi főzés-sütés mumusként lebeg a fejem felett pedig ez az egyetlen ünnep amit szeretek
- ha véletlenül el tudunk menni bárhová, akkor
1. Lili tuti bekakil, amitől egy idő után üvölt - irány haza
2. Lili átlagosan két és fél óránként éhes, az etetés egyelőre nem túl egyszerű, mert ugye utána még büfizni stb. kell, szóval nem előadható egy bevásárlóközpont padján - irány haza.
Ergo mindig és mindenhonnan rohanunk HAZA. Ma értem el oda, hogy egyszerűen UTÁLOM a mi szép, felújított, bazi nagy lakásunkat, undorodom a Gellért-hegytől. És utálom, hogy esik az eső (a hideg nem izgat) mert így még az orrunkat sem tudom kidugni. Merthogy babakocsit tolni, szlalomozni vele, szöttyös szájacskát törölni, táskát vinni és esernyőt tartani egyszerre még nem tudok. Később sem fogok. És az időjárás-előrejelzés szerint - ami jövőhét közepéig mondott előre - szerdáig esni fog az eső. Na nagyjából addigra fogom fejbelőni magam.

Amit szeretnék:
- emberek között lenni
- elmenni moziba
- elmenni múzeumba
- elmenni színházba
- elmenni sétálni a körúton (nem rohanni, sétálni)
- napozni
- elmenni fodrászhoz, kozmetikushoz
- és életemben először vágyom egy kiadós masszázsra - nem olyanra amitől nyomorékká válnék, hanem egy finom, inkább léleksímogató masszázsra
- és szeretnék főzni is akár csak egy borsófőzeléket, de elejétől a végéig, egyfolytában nem megszakíva
- és bevállalom hogy rossz és hálátlan anya/gyerek/unoka/feleség stb. vagyok, de Lili ugyan 3 hónapos mégis úgy érzem, hogy kb. 15 éve semmi, de semmi nem történik velem, és egyfolytában csak pelenkázok.
Valószínűleg az idő is rátesz az amúgy sem túl fényes kedvemre. Ja és van mellé egy nyűgös, gondterhelt, nyüglődő férjem, aki segít ha kérem, DE én már UTÁLOK kérni, mert mindig mindent KÉREK és már egy nagy kérés az életem. Amit jelenleg utálok.
És most megyek tv-t nézni, mert ma lelövik, vagy csak meglövik Dr. House-t. Ja, a tv-t is utálom. Inkább aludni megyek asszem az lesz a legjobb.