Reggelente mostanában a Gellért téren szoktam látni egy kb. 65 éves férfit, aki pórázon terelget egy ici-pici szálkás szőrű tacsit. Mókás látvány; a bácsi igen becsületes testalkattal rendelkezik, viszont minden reggel - úgy fél nyolc körül - talpig öltöny-nyakkendőben, mellénnyel és zsebórával meg a pici tacsival róják a köröket a Gellért tér "parkjában". A tacsi hihetetlenül lelkes, érdeklődő és ezerszer is megpróbálja kitágítani a póráz szabta határokat, mindemellett tényleg nagyon-nagyon pici.
Tehát a sorrend a következő: kutya nekilendül, szalad egy métert, póráz megfeszül, kutya megakad, bácsi utóléri. És ez így megy a reggeli séta folytán kb. 60-szor. Tényleg kitartó. A bácsi meg komótosan bandukol utána. Aztán dolguk végeztével beslattyognak a 3-as számú kapualjba, ahonnan kutyus még egyszer megkísérel kirohanni, de búcsúzóul még utoljára fennakad a pórázon aztán kapu becsuk, kutyus bácsival eltűnik. Aztán jön a villamosom és én is eltűnök. De amikor végignézhetem ezt a különös sétáltatást, akkor mindig jobban indul a napom. Ahogy ma is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése