Nagyon bántott, hogy múlt pénteken nem mentünk el a koncertre. Jani valami általam érthetetlen ellenszenvvel bír felé. (lássuk be P. valóban iszonyúan jóképű, és én már nagyjából 15 éve ismerem, úgyhogy tanúsíthatom, hogy tizensok évvel ezelőtt is piszok jól nézett ki)
Szóval nem mentünk el.
Ezért, hogy kárpótoljam magam egész héten - és a hétvégén is - vég nélkül Pierrot cd-ket hallgatok. Illetve letöltöttem a honlapjáról a "Ritkaságok"-at és az megy. És nem tudom megunni. Meg nem is akarom.
A török zenétől mindig jókedvem lesz és felpörgök, P-től pedig megnyugszom, békés vigyor lesz tőle a képemen és rendeződik a vérnyomásom.
A képlet tehát egyszerű: Pierrot többet ér mint megannyi "leszarombogyó" és még a gyógyszergyártókat sem támogatom vele... A mérleg határozottan pozitív irányba mozdul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése