Tegnap egy kollegával éppen azon nyüszögtünk, hogy áááá annyira haza kellene menni, mert hideg van és szakad az eső és egyáltalán semmi kedvünk itt lenni...
Erre pár perccel 13.00 után jön a telefon, hogy mindenki azonnal kifelé, mert bombariadó van, 10 percünk van a teljes távozásra. Marha jó, minden kívánságom így teljesüljön. :o(
Miután közölték, hogy az épület átnézése legalább 5 órát!!!! vesz igénybe - jó-jó 8 emelet azért tényleg sok egy ekkora barom nagy háznál - így szépen elindultam cipőt nézni és vettem egy mohazöld velúr mokaszínt. Álom szép, persze egyáltalán nem jó esőben sárban stb., de lehetetlenség lett volna otthagyni. 5500.-ért meg legfőképpen. Hát naná hogy eljött velem.
Aztán még beugrottam Sánthához, hogy mi van a nadrágommal - este 1/2 9-kor visszatelefonáltak, hogy bocsi nem tudják megjavítani, bónt kapok, vásároljam le - aztán még elvillamosoztam egy ezüstöshöz (olthatatlan gyűrű-vásárolhatnékom van hetek óta), ahol ami tetszett az nagyjából a csuklómra lett volna jó, ami meg méretben jó lett volna, nem tetszett. Mindegy, majd legközelebb. Az ilyen jellegű ingereim nem szoktak elmúlni >:o))
Még beugrottam néhány meggyespitéért a cukiba és irány haza.
Otthon szekrényrámolást csaptam, némi vasalással és végre átraktam a fehérneműket az újonnan - két hónapja - vásárolt Ikeás dobozokba.
Azt hiszem megállapíthatom, hogy kifejezetten hatékony napom volt tegnap. (ez manapság ritkaság, olyan vagyok az esetek többségében, mint egy sózott csiga)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése