Ma délelőtt felhívott egy nagyon régen hallott - és még régebben látott - barátom, Ilija. Emlékeim szerint tavaly év végén hívott fel, amikor majdhogynem a halálomon voltam és akkor megkértem, hogy bocs de most nem vagyok kommunikatív állapotban, hívjon picit később. Hát az most volt. :o))
Igaz, kültem neki anno esküvős képeket, amiket mint most kiderült meg is kapott, csak bocs elfelejtette megköszönni.. hát igen, ő Ilija.
Kedves aranyos és facér fiú, úgy 8 évvel ezelőtt rettenetesen bele voltam szerelmesedve, de akkor ő nem volt belém, aztán úgy két évre rá meg ő szerelmesedebb belém, de akkor én meg már foglalt voltam. Azóta is tart a barátság, ilyenek az életre szólók. Valahogy biztos vagyok abban, hogy ha szükségem lenne rá, akármikor felhívhatnám és ő is engem. Még akkor is, ha ezt nem kötjük naponta a másik orrára.
Akármibe lefogadom, hogy legközelebb nagyjából 8 hónap múlva fog jelentkezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése