Röviden: Szép volt, jó volt, elég volt.
Kicsit hosszabban:
Pénteken reggel elindultunk fullra töltött csomagtartóval, álmos szemekkel. Ahogy leértünk az autópályáról a mögöttünk lévő éberségének köszönhetően nem lettünk autószerencsétlenség halálos áldozatai - előttünk 2-vel egy maca úgy gondolta akkor ő most megáll és megtette, mögötte 90-nel ment a sor, és ő megállt; Jani nagyjából 2 cm-rel állt meg az előttünk haladó mögött, aki mögöttünk jött nagyjából az én hátamban állt volna meg ha nem kapja félre a kormányt és nem mászik bele félig az árokba - aztán beértünk Sopronba, ott kicsit eltévedve de megtaláltuk a szállást. Kipakolás, majd átruccanás az üzletbe, amit nagyjából másfél óra alatt teljesen kirámoltunk.
Anyuék megérkeztek utánunk, még befejeztük a pakolást, átruccantunk a Fehér Rózsába abszolválni némi kis ebédet, aztán apu nekiesett az üzletnek rombolt ahol tudott. Anyu Jani és én átmentünk Eisenstadt-ba, anyu régen volt, mi meg csak úgy körbe szerettünk volna nézni. Mire visszaértünk apu nagyjából kivégezte a bolt festését.
Másnap még festegetett egy kicsit, addig mi anyuval kivégeztük Sopron belvárosát. Ész megáll, az ottani árak töredékei a pestieknek. Így tettem szert egy minden igényt kielégítő farmerre - nem kínai - 2998.-ért. (Jesszus, még jó hogy a múlt héten nem vettem meg a Mammutban a totálra leértékeltet 13.000.-ért)
Délután aztán elkezdtük a visszarámolást. Húúú, hát nem volt egyszerű. Jani új rendszert akart a boltba, ami teljesen érthető és ésszerű is volt, csak hát kb. 20 féle harisnyaneműt, és nagyjából 50-60 féle női-férfi fehérneműt gusztusosan, átláthatóan, ésszerűen elrendezni adott helyen, hááát voltak káoszos pillanataink.
De vasárnap délután 4 órára kész lettünk. Életem legszebb kirakatát abszolváltuk - mi a francért nem lettem én kirakatrendező - teli őszi díszekkel, őszi színekkel, szóval nagyon guszta lett.
Aztán már csak össze kellett pakolni és irány haza.
Még Tatabányánál álltunk fél órát a nemtudjukmiért, és este 8-ra itthon is lettünk, mikoris kiderült, hogy a szálláson a kétajtós szekrényben maradt a kabátom. :o((
Pánikszerű telefonálás a gondnok néninek, megígértetés hogy csütörtökig megőrzi a kabátot, majd ájulásszerű alvászat, ill. még fél szemmel láttam Nicolas Cage-et háborúzni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése