Vannak napok, amikor az embernek semmit sincs kedve csinálni. Na, ez egy ilyen nap. Ti voltatok már így? Álmos, andalító az idő, Totó is egyik oldaláról a másikra dől, már végigpróbálta az összes díszpárnát.
Ilyenkor kissé olyan érzésem van, hogy csak vegetálok és lusta vagyok a végtelenségig, de aztán rájövök, hogy ááá, én most éppen növesztem a babát a pocakomban - a popsija már rendesen megnőtt, rendszeresen kidugja, érdekes, de még mindig jobb ha farnehéz lesz a gyerek, mint fejnehéz ugyebár - és a jól megérdemelt pihenésemet töltöm éppen. Nemsokára úgysem lesz időm pihenni. Aztán már el is szállt a lelkiismeret furdalásom. Így kell ezt csinálni kéremszépen ;o).
Állítólag megérkeztek az amerikai "rokonok" Balatonra. Egyelőre "csak" négyen vannak, szombaton érkezik még kettő. Tavaly mázlink volt, viszonylag megúsztuk őket. Azt hiszem, hogy az idén méginkább mázlink lesz. Hacsak szerencsétlenségünkre fel nem akarnak jönni Pestre, sétálni egyet a Gellért tér és a körtéri meki között. Mert nekik ezt jelenti a budapesti látogatás. Szegények.
Akkor most összeállítom az egybesült fasírtot - igen még ahhoz is lusta vagyok, hogy darabonként süssem ki - és akkor már majdnem kész is leszek a mai napi teendőimmel. Felháborító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése