Viszonylag normál hétvége van a hátunk mögött, mondhatnánk úgy is, hogy gyermektelen házaspárként valószínűleg az utolsó normális. Merthogy a köv. hétvégén J-t alig fogom látni, a szokásos 1000 napos fürdőruha bemutatósdi alkalmából. Megboldogult fiatalasszony koromban ilyenkor én is elmentem vele Gödre és egész nap süttettem a hasam a napon, ettem-ittam, míg ő dolgozott keményen - de hát mi más dolga is lehetne egy családfenntartónak manapság nem igaz? - aztán tavaly valahogy kihagyhatónak éreztem a dolgot, idén meg asszem okafogyottá vált, mivelhogy kissé furán mutatnék utolsó idős babásan a 20-30 bikinis modell között.... inkább nem is mondom tovább. Jövőre pedig még Lilipeti nem lesz túl szalonképes az egész napos macerához, fél napot pedig kocsi nélkül nem tudok abszolválni, úgyhogy előreláthatólag jövőre is le fogok maradni a következő évi fürdőruha divat bemutatásáról és egy egész napos ingyenes eszem-iszomról. Igyekszem túlélni. :o)
Szóval szombaton lementünk Balatonra még egy utolsót hajózni meg úszni az idén, meg amerikás barátainknak egy üdvözlégyet mondani.
Vasárnap meg ikea és kika támadást hajtottunk végre. Előbbiben elszívóhoz való csövet és narancsleves poharakat, utóbbiban egy egészalakos antikolt keretes tükröt vettünk, amit iziben fel is aplikáltunk délután az előszobai falra. Király.
Ma várom az upc-s kollegát (nem akarok a részletekbe belemenni, mert felrobbanok) aztán estefelé meg irány a doki, merthogy Lilipetinek ma van az utolsó lehetősége, hogy megmutassa ki is ő valójában. Attól tartok azonban, hogy megint nem fog élni ezzel a hihetetlen lehetőséggel, ahogy eddig sem élt vele egyszer sem. Hát ennyi történés van napjainkban. Meg talán még annyi, hogy J. közölte, ha még egy szüléstörténetet és még egy jóslást végig kell hallgasson a gyerek nemével kapcsolatban, akkor ő bizony mostmár begorombul. Ámen. (szegény ha tudná, hogy én már mennyit hallgattam végig, valószínűleg ő a fasorban sincs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése