Nem akarok én folyton csak rosszat írni az oviról, mert alapvetően nincs ott semmi gond és mostmár Lili is beilleszkedni látszik, de ahogy tegnap Calcifer blogját olvastam, úgy éreztem nekem is van mondani valóm az őszi szünettel kapcsolatban, nem is kevés.
1. múlt héten szerdán el tudtam menni Liliért, és akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy ezen a héten őszi szünet van - jó ezt eddig is tudtam - és hogy az eheti 4 napból EGYETLEN EGY napon sem lesz ott egyik ovinéni sem, de még csak a dadus sem, ergo az alig beszokott kiscsoportosokat bevágják egy vadidegen csoportba, ahol senkit, SENKIT nem ismernek, merthogy az ovinéniknek is ki kell venniük valamikor a szabadságukat
2. Edit néni belenyomta a pacákomba - amikor én kikerekedett szemmel közöltem, hogy hát Lilit csak pénteken tudom otthon tartani, mert csak akkor tudok szabit kivenni - hogy márpedig a kiscsoportosoknak az a jó, ha ilyenkor otthon tudnak maradni a szüleikkel. (igen, ekkor ment fel a vérnyomásom 250-re és legszívesebben lerúgtam volna Edit néni egyébként sem túl szimpi hájas fejét)
3. hazarohantam és rögtönzött családi kupaktanács keretében megoldottuk a 4 napot, így Lili a héten nem ment oviba őszi szünet címen, amit ő még baromira nem ért
4. azért, hogy a T. ovinénik kivehessék a szabijukat, jelenleg 3 másik embernek kell szabira mennie - és ez csak 1 család
5. ha annyira törődnek a kiscsoportosok lelkivilágával és annyira tisztában vannak azzal, hogy mi jó az én gyerekemnek, akkor talán vennék a fáradtságot és az egyébként is rövid hét alatt megoldhatnák, hogy ha nem is a saját szobájukban lennének, de minden nap lenne velük legalább egy olyan felnőtt gondozó, akit ismernek
6. és akkor még nem beszéltem a téli, a tavaszi, a nyári szünetről, a nevelés nélküli munkanapokról, amit lazán kivesznek és azokról a napokról, amikor munkaidőben csinálnak vicces - szerintük - programokat, amin illik ott lenni a gyerekeddel - és amin értelemszerűen csak a gyesen otthon lévő anyukák tudnak viszonylagosan csont nélkül résztvenni
7. egy hét után biztosan sétagalopp lesz ismét beszoktatni a 26 aprólékot - én mindenesetre nem lennék J. helyébe hétfő reggel
8. a következő életemben ÓVÓNŐ AKAROK lenni és ha ezt véletlenül elfelejteném, kérlek szóljatok rám, már ha akkor is találkozunk
9. mélységesen felháborít, hogy egy olyan ember mondja meg nekem nem túl populáris hangsúllyal, hogy mi a jó az én gyerekemnek, aki ugyan 25 éves szakmai múlttal rendelkezik, de két hónapja ismeri a lányom és még 3 hét után sem tudta megjegyezni a nevét
10. értelemszerűen nem tettem megjegyzést ezekről az oviban, mert nem akarom hogy a gyerekem lássa kárát, de azért jó lenne egy fórum, ahol ezeket meg lehetne említeni és ha még véletlenül történne valami pozitív elmozdulás ezügyben, az direkt haszon lenne. Mert jelenleg úgy érzem, hogy csak az óvónőknek van joguk, nekünk szülőknek pedig csak kötelezettségeink aszerint, ahogy/amit ők ott kitalálnak - és ez márcsak a túlfejlett igazságérzetem miatt is igencsak nyomja a lelkem
Nem tudom, hogy igazam van-e - szerintem igen - de szívesen olvasnám a véleményeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése