Van abban valami bájos, amikor az ember két hónap után újra kinyitja a lakás ajtaját.
Mindenhol por és a szellőzetlenség jellegzetes szaga, de én ilyenkor látom, hogy milyen nagy a lakásunk és milyen szép (nekünk).
Aztán iszol egy kávét a kupi és a két hónapos kosz közepén és mintha hájjal kenegetnének, hogy milyen jó megint a koszos-büdös-hangos belvárosi otthonodban lenni.
Mert én szeretem.
Mint ahogy szeretem a hűtőt is, ami vicces volt így tök üresen, elárvultan. De már hűthet egy kezdőkészletet a hétvégére, hogy amikor már véglegesen hazajövünk, addigra lehűtve várja Lilit a kedvenc pudlingja (!).
És most irány az ovi, a szülői értekezlet. Nyugtató be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése