És holnap elkezdődik. És mostmár sosem lesz vége. És izgulok, és elbőgtem magam, amikor a 3 éves földöntúli örömmel takarózott be az ovis ágyneművel. Inkább gyorsan kirobogtam a konyhába enni. Hogy ne lássa. Mert állítólag nem kéne, mármint hogy lássa.
Bőgni persze szabad, és holnap még jó is lesz, mert nem kell otthagyni, na de pénteken, meg ugye hétfőtől.... hát nem is tudom.
Mindegy. Össze van készítve a pöttyös bögrével díszített fésű, a kitöltött ezer oldalas kérdőív, az orvosi igazolás, a váltócipő és a váltóruha és az ágynemű meg az új párna és az oviszsák is, ami gyönyörű. És holnap elindulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése