élete első virágját egy kisfiútól. Miközben nagy lelkesen motoroztak a játszótér elkerített betonpályáján, a kisfiú lehajolt és odaadta neki a szál pitypangot.
Lili nézte nézte, majd elvette és lazán odavetett egy "Köszit". Aztán gyorsan odahozta nekem.
Igen, ilyen kisfiúk is vannak.
A következő "lovag" nagyjából annyi idős volt, mint "Pitypang" úrfi, de ő közölte Lilivel csúszdázás közben, hogy:
- Na mi van, bírod a boxert? Mert ha akarod úgy belédboxolok, hogy sírsz majd mint egy kutya.
Apuka pedig büszkén hallgatta a padon a kisfiát, akit - bocs - legszívesebben visszaküldtem volna anyukájába. Igen, ilyen kisfiúk is vannak.
Előbbi nem volti divatosan öltöztetve, kissé még nagy volt a szandálja és kopottka, de kedves volt és szépen beszélt a nála legalább 2-3 évvel kisebb lányommal.
A másik divatos volt és "trendi" apukával együtt, meg egy bunkó. Apukával együtt. És nagy arccal, neveletlenül és beképzelten beszélet a nála 2-3 évvel fiatalabb lányommal.
Remélem Lili egyszer majd egy Pitypang úrfit talál magának.
2 megjegyzés:
Csak beleolvastam blogodba egy kicsit.Ezt a történetet nem tudom szó nélkül hagyni. Pitypang úrfi akár az én kisfiam is lehetne./Nekünk sem telik divatos ruhára/Ő is mindíg megajándékozott valakit virággal az oviban vagy a játszótéren.Kedves és mosolygós, jószándékú kisfiú,barátkozni akart.De "nagyarcú" gazdag szülők gyerekei nálunk is azt képzelik mindent megtehetnek.És fellépésükkel már az ovódában sikert aratnak.Az utolsó mondatod-Remélem Lili egyszer majd egy Pitypang úrfit talál magának- nagyon köszönöm.Nem is tudod milyen jól esett
Gréta
Szia Gréta, örülök neked, gyere máskor is. :o))
Megjegyzés küldése