Holnaptól

négy napig itt leszünk J-vel kettesben. Ránkfér. Megint.

Fogalmam sincs, hogy lesz-e hozzá tehetségem, de azt gondolom, hogy minden évben el kéne mennünk legalább ennyi időre csak ketten.

És igen, azt gondolom, hogy minden szülőnek félévente kellene hogy legyen lehetősége legalább egy hosszú hétvégét egyedül lenni. Amikor nem az elmaradásokat próbálják behozni ezerrel és a vasárnap este fáradtabbak, mint amikor lepasszolták a gyereket akárkinek.

Hanem amikor csak ketten lehetnek, pihenhetnek, nem kell foglalkozni a gyerekkel. Mert Olaszország egyszerűen csodás volt és minden vágyam beváltotta, de egy fél pillanatot sem pihent egyikünk sem, sőt. Akkor értettem meg azokat a szülőket, akik inkább befizetik a nagyszülőket is a közös pompás nyaralásra. De én nem tenném. Az a pár nap csak a hármunké volt és úgy volt tökéletes ahogy volt.

És ez a négy is úgy lesz tökéletes -remélem - ahogy elképzeltük. Ketten. Csak ketten.