Tudom, hogy néha kissé túlféltem Lilit, ennek több oka van, nem is lényeges. Legutóbb például tegnap délután lettem olyan ideges a féltéstől, hogy a lábujjaim is elzsibbadtak.
Szóval én nagyon óckodtam attól, hogy ollót adjak Lili kezébe. Ezt anyám megoldotta, simán odaadta neki, nekem meg felállt a hajam és nem adtam a kezébe.
Majd a barátnőmnél pár hete gyönyörűen el gyerekollózgatott, ígyhát vettem neki egy pompás pirosat, amit naná hogy otthonhagytunk.
Így ma leakasztottam neki az itten rendes nagy ollót - szolidabb változat, nem a 40 cm-es - és Lili immár másfél órája átszellemülten vág. Most éppen fél centiszer egy centis kockákat, nem vágja le az ujját, viszont minden egyes darabbal határtalan boldogsággal iderohan, nekem pedig el kell pakoljam őket biztos helyre. Megteszem.
És ezentúl nyugodtabban adok ollót a kezébe.
1 megjegyzés:
Hűha, de sokszor fogod még őrülten félteni sok-sok dologtól amit Ő természetesnek tart majd. És Neki fog égnek állni a haja, gyűrjétek csak egymást egy hosszú életen át!!
A/M
Megjegyzés küldése