BUÉK

Most valahogy nincs kedvem évösszegzést csinálni, hagyom inkább a jövő évre. Mindenesetre volt ebben az évben jó és rossz is bőven, talán egy kicsit több rossz, mint jó, így arra következtetek, hogy a jövő és csakis jobb lehet, mint ez volt.

Egészen biztosan fogok munkahelyet találni, Lili tutira élvezni fogja az ovit (már ha találok olyat ahová nyugodt szívvel beadom és nem magánovi, mert azt meg nem lehet kifizetni ugye) és addig még előttünk áll egy pompás nyár, amikoris tuti el fogunk jutni a tengerhez. Mert mi már voltunk J-vel ezerszer, de Lili még nem látta. És annyira szeretném, hogy lássa, hogy élvezze.

Szóval tervek és történések lesznek/vannak bőven a jövő évre is, és mivel ugye az élet nagy rendező, biztosan lesz egy csomó olyan dolog - persze csak jó - amire még nem is gondolok. Hát, mindenkinek BUÉK!!!!!!

Láttuk

Tegnap végre eljutottunk moziba, nem tudom mikor voltun utoljára. 3 D-ben néztük az Avatart. Eleve sokat vártam a filmtől és mivel még sosem néztem filmet 3 d-ben, így ez is érdekesnek ígérkezett.

És igen, érdekes volt. Irigylem az olyan embereket, akiknek ilyen fantáziájuk van. Maga a történet eléggé kiszámítható, de nem is gondolom, hogy ebben lehet bármiféle újdonságot kiötleni, azonban a megoldások, a látvány, na az kárpótolt, legalábbis engem. Nagyon élveztem az egyébként büdös hosszú filmet, és még az sem zavart olyan nagyon, hogy a szemüveg szétnyomta az orromat (fél óra alatt elmúlt).

Ha lehet, akkor most George Clooney helyett Mr. Cameronnak szavaznám meg az Oscart, bár Mr. Clooney egy hangyafüttynyivel azért dekoratívabban tud mosolyogni a helyes kis szobrocskával, de ő ezt mostanában már megtette néhányszor, úgyhogy most Cameron a soros. Szerintem tényleg megérdemelné.

Ügyesen szól

Második nekifutásunk a szobatisztaságnak. Az első nem jött össze, mindegy, ne ragozzuk. Talán nem volt még elég érett rá, talán nem tudom.
Most viszont megbeszéltük, hogy segít és szól. "Szólj anyának ügyesen édesem, amikor érzed, hogy pisilni kell, de akkor amikor még nem jön, hanem csak érzed. Nem amikor már kicsorgott jó?" "Jó - mondta ő."
És ma délelőtt, amikor már éppen majdnem kiléptem az ajtón hogy induljak a piacra, hallom a cincogi hangocskát.
"Anya, ügyesen szólok, anya, ügyesen szólok......."
De mire beértem, hogy megkérdezzem, hogy mi a gond, ő állt a szoba közepén, ügyesen szólt és addigra pont becsurgott a cucc. Mi meg annyira nevettünk vele együtt, hogy csak na. Elvégre ő teljesítette amire kértem, ügyesen szólt, csak mire észleltem és bevergődtem a csizma-kabát-sapka-sál-kesztyű akadályban, szóval addigra becsurgott. Nem baj, jutott belőle a wc-be is.
Ügyes lány, fog ez menni.

Boldogat, békéset, meghittet mindenkinek

Tegnap egész jól haladtunk, így ma már "alig" van tennivalónk karácsony ürügyén.

Ebből követezik, hogy estére úgy fájt a hátam, hogy majd kinyúltam, de mindegy, megérte.

És ma végre-végre Lili birtokba veheti azt a rakás gyönyörűséget, amiket már hetek-hónapok óta dugdosunk. A fenyőfa már áll, illatozik rendületlenül, én pedig rohanok hogy minden kész és szép és csillogó legyen, mire megérkezik Lilóka.

Úgyhogy mindenkinek - aki erre téved - boldog, békés ünnepet kívánok, olyan meghittet, amilyet szeretnétek.

A hét mondata

Szaladok, szaladok, rossz vagyok, mint az ördög, szaladok szaladok.....

- mondja Lili, miközben körbe-körbe szlalomozik a lakásban. Naná, hogy megzabálom.

ezek vannak

Én tényleg nem értem, hogy aki tolószékbe kényszerül, méghozzá igen lepattant tolószékbe, annak miért az a minden délelőtti életcélja, hogy elvonszolja magát a kocsmáig? És akkor ha kinthagyja az ajtó előtt a tolószéket, akkor hogy megy be? Á mindegy, csak mivel a héten minden délelőtt láttam az üres széket a kricsmi előtt felötlött bennem a kérdés.

Lilinek folyik az orra, két napja kicsit bágyadt, ma délutánra kijött rajta a nátha. Remélem, hogy ez is csak a szokásos 3-4 napos cucc, és karácsonyra kutya baja sem lesz. Bevetettem a Panadolt és holnap veszek még egy küblivel. Ez mindig jót tesz neki.

A hisztikorszak egy kicsit mintha alábbhagyna - na nem múlik el, neeeeeeem - így a hét jónak volt mondható, legalábbis eddig, a csaj sokkal kompatibilisebb mint az utóbbi jó másfél hónapban.

J. mostantól nem dolgozik január 4-ig. Ez nem is tudom mekkora adomány, így Lili a nap nagy részét valószínűleg rajta csüngve fogja tölteni. Így holnap talán el tudok menni a Ringatós könyv bemutatójára - erről majd később - és a körmöshöz is (merthogy egy hónapja megint rakattam fel műkörmöket és az év döntése volt az tuti). Lássuk be megérdemlem a fenébe is.
Most ennyi, folyt.köv.

Harmadik adventi vasárnap

Mostmár tényleg rá kell feküdjek a karácsonyi vásárlásra, nincs mese le vagyok maradva mint a borravaló. Már az jó, hogy tudom kinek mit. De el kellene menni megvenni. Kedden talán megoldódik egy része, dehát amilyen határozott vagyok mostanában kétlem. Vagy mégsem?

Erről a hétvégéről inkább csak annyit jegyeznék meg az utókornak, hogy a szombat nagyon jó volt. A vasárnap meg nagyon szar.

Második vasárnap

Tegnap késő délután hozzánk is megérkezett a Mikulás. Lili teljesen odavolt, sikongatva ugrándozott a sok ajándéktól, de nagyon sajnálta, hogy nem találkozhatott a Mikulással. ;o)

Ennek örömére ma végigordította a bevásárlóközpontot, haza kellett jöjjünk. Iszonyú volt, a villamoson is végig ordított, ketten sem tudtunk mit kezdeni vele, magam alá zuhantam rendesen.

Így ma a lány büntetésben van - életében először - ami azt jelenti, hogy nem nézhet rajzfilmet, és el lettek rakva a kedvenc játékai. Majd holnap visszakapja őket. Addig nem. Ilyet még nem csináltam és nincs is nagy kedvem hozzá, de úgy tűnik kénytelen vagyok valahogy megértetni vele, hogy a tetteinek következményei vannak. Ha rossz, meg lesz büntetve.

Hát ez a második advent. Pfffff.

Advent első vasárnapja

Na, innentől szeretem az év hátralévő részét, de nagyon.

Mangarin

A mangarin egy Lili alkotta szó.
Ismerve volt ugye a margarin, mert azt ugye már régóta használja.
De ma vettünk mandarint a piacon; így keletkezett mangarin.
Merthogy a mandarinnak nincs értelme...
Ha új és számára nehéz szót tanulunk, akkor szépen szótagolva elmondom neki, majd ő megismétli. Ha elsőre nem megy, akkor addig mondogatjuk, amíg nem sikerül. De itt kudarcot vallottam, már ha ezt annak lehet nevezni.
Merthogy én mondom, hogy mandarin, mire Lili mangarin.
Mondom mégegyszer, hogy mandarin, majd Lili közli visszavonhatatlanul: Dehát én is azt mondom: mangarin.
Így most van egy kiló mangarinunk a konyhában. Majdcsak lesz vele valami...

Káposzta

Vannak dolgok, amiket félek főzni, még akkor is, amikor imádom őket Ilyen pl. a káposzta. Imádom a székely és a töltött káposztát is, de iszonyú nehezen veszem rá magam. De amikor mégis, akkor meglepődve jövök rá, hogy jééé ez ilyen egyszerű.
Azért lássuk be, hogy a legjobba anyu káposztáit szeretem, szegény nagyi hiába főz néha-néha és juttat belőle nekünk is, leginkább nem kellene.
Anyué az igazi.
De most nekem is rotyog egy szép adag a konyhában a székely fajtából és igen, most is rájöttem,hogy jééé ez tényleg baromi egyszerű és mintha egy kicsit olyan íze lenne, mint anyuénak. Mintha.
De attól még - ha rágondolok a karácsonyi töltöttre -egy kicsit görcsbe rándul a gyomrom...

Hegedű

Lili tegnap kapott egy hegedűt. Így tegnap óta penget és cincog.
Penget reggeli közben: - Anya eszem még, csak most pengetek egy kicsit.
Penget csak úgy: - Anya gondolkodtam, és arra gondoltam pengetek egyet jó?
A történet eleje úgy volt, hogy a Ringatón Ili néni hegedül és furulyázik, és a viszonylag kulturáltan viselkedő (és érdeklődő) gyerekek megfoghatják a furulya végét, ill. a hegedű csigáját. Namost Lili néha tud kulturáltan viselkedni és hiperérdeklődő csaj.
Így már rutinos "csigafogó" a Ringatón. Viszont már vagy 3 hete egyfolytában hegedűt szeretne. Megállás nélkül, ígyhát J. az ország nyugati részén lévő össze játékboltot végignézte már hegedűért. Alig lehet találni, ha meg mégis, akkor azon húr helyett gomb!!! van és magától zenél. De tegnap végre talált egyet és tadaaaaaaam.... Lili azóta hegedül.
És a csúcs, tegnap este - néhány órás pengetés és cincogás után - Lili egyszercsak odaszól az apjának: - Apa, ha akarod foghatod a csigát....
Majd ma nekem: - Anya, ha majd te is ilyen kicsi leszel, akkor te is kapsz ilyen hegedűt...
Asszem erről már lecsúsztam a fenébe is.

Lilin újra előjöttek az iszonyatos, és elviselhetetlen hisztéria folyamok. Komolyan néha úgy érzem, hogy kiszaladok a világból, csak valaki viselje már el helyettem egy kicsit.
Az egyetlen jó dolog a héten, hogy holnap végre el tudok menni fodrászhoz. Nem mondom meg mikor voltam utoljára.
Szóval asszem továbbra sem vagyok jó passzban és gőzerővel várom a jövőhét hétvégét, amikoris - állítólag - Lili anyáméknál fog őrjöngeni. Már alig várom.

Pfffff

Ez a hét olyan pocsék volt, hogy ha az utcán látnám még meg sem piszkálnám. És a november sem indít sokkal jobban, bár mondjuk ez tőle nem is várható, hiszen a január után a november a legundorítóbb hónap. Szerintem.
Ki akarok szállni.

A szobatisztaság felé vezető út...

Lili ma egy hete elindult a szobatisztaság felé vezető úton.
Demokratikus anyaként - és olvasok is - úgy gondoltam, hogy a nyáron szépen magától megbarátkozik a gondolattal és majd rájön a dolog nyitjára. Hát nem jött rá, baromi jól elvolt a pelusban.
Egészen a múlt hét szerdáig.
Akkor ugyanis leszedtük róla egyik percről a másikra. És a kisasszony boldog volt tőle. Nem állítom, hogy nincsenek balesetek, óó dehogynincsenek, de egy hét alatt eljutottunk oda, hogy tudja tartani a pisit és szól ha kell. Vagy nagyon ritkán éppen csak becsöppen és már szalad is. A nagyobb dolog még necces, rendszeresen a bugyiban landol, majd szól hogy: Anya kakiiiiii!!!!!
De egy hét alatt mit várnék többet, ettől is nagyon boldog vagyok. Éjszakára természetesen még kap pelust és ha elmegyünk valahova akkor is, de úgy gondolom, hogy talán januárra szobatiszta lehet, esetleges éjszakai pelussal. És ha ez így lesz, na akkor nagyon elégedett leszek.
Arccal az ovi felé.....

Hangszóró kisasszony

Emlékszem, sokat adtam volna azért nagyjából még egy fél évvel ezelőtt is, ha Lili beszél. Namost néha sokat adnék azért, ha csendbe maradna.
Merthogy a csaj reggel 8-tól este fél 9-ig megállás nélkül nyomatja. Cincogi egér hangjával, nemritkán ezer decibellel - amikor éppen hisztizik, és valljuk be naponta legalább 20-szor hisztizik bármiért - úgyhogy délutánra zsong a fejem.
Bárhogy kérem nem veszi lejjebb a hangerőt, pedig néha nagyon hálás lennék érte, ha lenne rajta egy "Mute" gomb. De nincs.
Asszem kezdem becsülni azt az időszakot, amikor még csak gyügyögött.

Tök

Két évvel ezelőttig bármit ígértek volna is, akkor sem ettem volna meg a sütőtököt. Az okát nem tudom, egyszerűen csak nem és kész.
Ehhez képest az idén már legalább ötödször veszek, sütöm és eszem. Mit eszem, tömöm. Gondolom van benne valami - vitamin, nyomelem, akármi - ami hiányzik a szervezetemből, de akármennyit be tudok falni belőle.
És mázli, de eddig csak olyat vettem, ami olyan édes volt, mint a méz.
Most megyek és eszem is egy szép kockát....

Ha nincs egy vasad sem, de van jó ötleted és kedved hozzá, akkor mit teszel?

A FalkArt Fórum Fesztivál biztos tuti jó. Készültünk mi is vadul, hogy majd látunk egy csomó szépséget, csorgathatom a nyálam a csodás antik ékszerek és üvegek felett, J. vágyott némi antik porcelánra és az őt érdeklő brrrrr bútorokra. El is mentünk mi szépen hármasban tegnap.
Csak az a kár, hogy a FalkArt tegnapelőtt volt.....
Mindegy, amúgy sem a mi napunk volt a tegnapi.

Bukfenc

25 és fél hónaposan tökéletes bukfencet vág le a francia ágyon mindenféle segítség nélkül. Őrület.

Pihenünk

Egy hét Lili nélkül. Bükfürdőn vagyunk J-vel a Hotel Répcében. Szép hely, jó hely, az ennivaló fergeteges, a látnivalók elképesztőek. Voltunk Szombathelyen, Sárváron, Kőszegen, Oberwartban és Grazban. A fürdő klassz, jót tett a derekamnak, J-nek pedig remélhetőleg a vállának, a térdének, a gerincének stb. stb.stb.
Valljuk be őszintén, a mai napon már nagyon-nagyon hiányzik a csirke. Lilicsirke. Persze minden nap beszélünk vele telefonon, anyuék rendesen lefoglalják, vagy inkább fordítva, ennek ellenére már nagyon hiányzik. Összevásároltunk neki mindenfélét, remélhetőleg fog örülni nekik.
Ez a hét terápiás jelleggel járt nekünk már nagyon-nagyon. Én csak egyszer voltam ideges "félig", mert J. elfelejtett autópálya matricát venni Ausztriában. De aztán vettünk és meg is nyugodtam. Idegesség volt-nincs. Szóval remélhetőleg azért egy kicsit nyugodtabban indulok neki az ősz-tél variációnak, és végre megfogadtam, hogy elmegyek nőgyógyászhoz és utánajárok az epémnek is. Csak győzzem betartani.

Muzli menni hazaaaaaa

Ó, most látom, hogy hanyagolom az itten dolgokat rendesen. Bocsánat. Igazándiból az van, hogy készülök J. nagyon kerek szülinapjára, próbálom kordában tartani a kétévest, és szintén próbálom kordában tartani a saját őserővel feltörő honvágyamat.
Iszonyúan vágyom már haza, városi maca vagyok na.
Még egy hetet leszünk itt, aztán egy hétig J-vel "nyaralunk", már ami még megmaradt a nyárból, aztán irány haza!!!!!
Isten bizony azt sem bánom, hogy otthon nyakig ér a több hónapos por és kosz, hogy első éjjel állott ágyneműbe fogunk aludni, csak már legyek otthon. Sose hittem volna, hogy van ilyen fokú honvágy.
Affene, ezek szerint már el se költözhetnék itthonról, úgyse lenne nekem jó már sehol. Vagy mégis? Egyhamar nem szeretném kipróbálni az tuti, így is el fog tartani néhány hétig, mire otthon rendbe kapom magam minden szempontból.

Illatok

Marcipánördög dobta, én meg elkaptam, mert nagy kedvencem a parfüm, még ha mostanában nem is nagyon van érkezésem hozzájuk anyagilag ugyebár...
Akkor lássuk:
1. GLORIA VANDERBILT: VANDERBILT
Erre úgy emlékszem, hogy ez az első parfüm, amit életemben kaptam. Aputól. Nem tudom milyen alkalomra, de ez az ELSŐ. Még ma is megvan, besötétült de az illata a régi. Már émelyítőnek érzem és nem fújnám magamra, de akkor a legjobb volt. Nekem.
2. LAURA BIAGIOTTI: ROMA
A második parfümöm, még ezt is kaptam, igaz ezt már irányzottan kértem, aputól. És tőle is kaptam meg. Még most is van belőle, a 100 ml rengeteg. Csak télen használom.
3. HUGO BOSS
Az első, amit J-től kaptam ajándékba. Imádtam az üvegjét, és az illat is klassz volt, amolyan jó kis uni illat. Az üveg még mindig megvan.
4. CLINIQUE: HAPPY
Az egyetlen olyan parfüm, amiből már a 3. üveget fogyasztom. Imádom, nem tudok szabadulni tőle.
5. CK: ONE
Az első parfüm, amit reptéren vettem rögtön 100 ml-t, így még most is van belőle, nagyon szeretem, de csak nyáron. Ha egyszer elfogy, lesz belőle másik.
6. THIERRY MUGLER: ANGEL
Fúúú, ezt is aputól kaptam, kizárólag télen lehet használni. Ez az a parfüm, amit ha magamra fújok iszonyú, de kb. 15 perc múlva döbbenetesen megváltozik az illata és akkor döglesztő.
7. CLINIQUE: SIMPLY
Sajnos már nincs forgalomba, én nagyon szeretem. Ezt is reptéren vettem, ez is 100 ml-es sokáig elég. Szintén télen használatos, nehéz de nagyon különleges illat.
8. LANCOME: HYPNOSE
Az egyik kedvencem. J-től kaptam, mert mondtam hogy szeretném, ő meg mint rendes vőlegény (ez még akkor volt) megvette ajándékba. Nagyon szeretem, de ha elfogy nem lesz másik. Bármelyik évszakban használható.
9. BVLGARI: OMNIA CRYSTALLINE
Ezt is J-től kaptam, és ez az az illat ami nagyon nem jött be hosszú távon. Nem szeretem magamon, sokáig elég lesz. (annak viszont örülök, hogy Bee általam szerette meg)
10. L'OCCITAINE: nem jut eszembe a neve, de valamilyen SZEDER féleség
J-től kaptam, mert kértem és jajjj, nagyon spórolok vele, mert imádom. Esetenként az egész üveggel magamra tudnám locsolni, vagy akár meg is fürdenék benne. Sajnos nem elég tartós az illata, de ha egyszer elfogy, tutira kinyavalygok még egyet. Szerintem ennek van a legszebb üvege.
11. LAURA BIAGIOTTI: SOTTO VOCE
Szintén aputól kaptam, az örök kedvencem. Már nem használom, emlékbe tartogatom. Piszok jó az üvege.
12. BVLGARI: PETITS&MAMANS
Ilyet csak szeretnék már évek óta, igazi finom púder illat. Tiszta, semmi manír, megígértem magamnak, hogy egyszer lesz ilyenem.
13. CHANEL: COCO MADEMOISELLE
Nem szeretnék meghalni, amíg legalább egy üveggel el nem használhatok belőle. Szerintem arcátlanul drága, de megfogadtam, ha visszamegyek dolgozni az első saját magamra összespórolt lóvéból veszek egyet. Vagy kettőt. Ölni tudnék érte.

Hát, szép kis sor, és ha végiggondolom, hogy mind megvan szépen a dobozába elrakosgatva a fésülködő szekrényemben, van amiből már éppcsak hogy egy-két csepp lapul az üvegcse alján és van amiben több vár a sorsára.
Elővéve mindig csak az a néhány van, ami - szerintem - az évszaknak megfelelő. És azok is arccal előre, meghatározott sorrendben. Legalábbis amíg Lili össze nem borítja az egészet....
Ha van kedvetek, akkor ÉVI, TOBBER ÉS NEMISKE írjatok ti is egy-egy illatsort.

2 éves angyalmackó

Lililány holnap lesz két éves. Anyukám, hogy elrepült az idő. Ennek örömére megültük a megülni valót szombaton. Majd holnap ő és én édeskettesben, majd szombaton megint - ezúttal a keresztszüleivel.
Lényeg a lényeg, gyermek igencsak örült az ajándékainak, azóta egyfolytában süt-főz és mosogat. Gyurmából profin csinálom a pogácsát, a pizzát és a pitét. (mázli, hogy cérnametéltet még nem kért)
Bejött Zitababa is - szégyen ide-oda eddig még nem nagyon volt rendes babája, amiket meg eddig kapott, azokat nagyívben raktuk a polcra, nem nyerték el kényes ízlését - ma már nem a hajánál fogva ráncigálta fel a lépcsőn, hanem szépen fogta a kezében, ahogy illik. Meg is dicsértem, boldog is volt. De a babakocsiba még nem ülhet bele, a katicás hajgumit még nem kaphatja meg, gondolom az egy következő állomás lesz a babázásban.
Oltári nagy sláger lett viszont "Olivér és a bili" címmel megáldott - egyébként baromi édes - kis pár oldalas mesekönyv, ami a bilizés művészetét próbálja beleplántálni a pici babafejekbe. Nálunk ez olyannyira bejött, hogy ma kb. 40-szer kellett elolvasni - az ötödik után fejből tudtam - és minden alkalommal ugyanott felkacagott. Imádtam érte.
A csaj egyébként folyamatosan beszél. Mindent. Ma éppen közölte.
- Édesanyucikám nagyon szeretlek. Mit szólsz?
Majd egy kicsit később:
- Anyuci sokkal szebb, mint a Zita baba.
Majd:
- Mit csinálsz most te akkor?
Ezek után:
- Ha elesek, akkor elesek.
Igazándiból fel kellene írjak mindent amit mond, de lehetetlen és sajnos manapság inkább azzal fagyok elfoglalva leginkább, hogy megvédjem őt és a testi épségét saját magától.
Félelem- és veszélyérzete nincs - gondolom kihagytuk a készítés során - viszont hihetetlen felfedezési vágy van benne és ez a kettő együtt végzetes lehet.
Ezért folyamatosan a sarkában vagyok, vagy ha nem, akkor csak pár méterre, hogy elkaphassam, levehessem, megakadályozhassam, legrosszabb esetben megvígasztalhassam.
Ez van. Képek is jönnek majd, csak most hát.... szóval jönnek majd.

Vagyok ám

Naná hogy vagyok, csak valahogy mostanában nem érkezek ide, pedig minden nap lenne miről írni. A héten egyedül voltam Lilivel, ami azt jelenti, hogy senki sem volt szabadságon a családból, kettesben - csajosan - töltöttük a napokat, és J. csak este ért haza a munkából, mint amúgy rendesen szokott.
És Lili a héten egyszer sem tombolt, nem volt hisztiroham. Ellenben tündéri édesen játszott, 5 percenként ölelt és puszilt, 10 percenként közölte, hogy anya szeretlek, egyáltalán olyan volt, mint egy mese. Életem egyik legszebb hete volt ez. A csaj tökéletesen beszél, elképesztő szavakat használ, tegnap megszámoltam; 1 mondata 11 szóból állt.
Bocsánat, de egynémely felnőtt nem képes ilyen mondatra, nemhogy egy még 2 éves sem.
Merthogy már készülünk a 2. szülinapjára.
Imádja a gyerekmedencét a strandon és legnagyobb rémületemre egyedül úszik a Balatonban az úszógumival. Löki magát és a kezével hadonászik, úgy halad. Engem a jeges rémület fogott el, amikor először megláttam, majd elbőgtem magam, majd rohantunk venni neki egy biztonságosabb úszógumit, mert ezt a mostanit csak ajándékba kapta egy ismerőstől és még játéknak is vacaknak gondoltam, nemhogy Lilit rendesen megtartsa a maga kis fékezhetetlenségével. És ahogy libeg a vízben, boldogan kurjongatja, hogy "ededül úszok". Őrület.
Hát ezek vannak. Írhatnék még sokat, de mennem kell, mert J. most elmegy 2 napra dolgozni, aztán meg megint, aztán meg a hétvégén Lili szülinapja, szóval van azért dolog bőven. De nem panaszkodom, elvégre itt ülök a teraszon, még mindig 25 fok van - mindezt fürdőruhában - le vagyok barnulva, jobbra matat a sünim és remélhetőleg majszolja az odakészített fél almát, a kertben ég a hangulatvilágítás és veszettül ciripelnek a tücskök. Az égen meg annyi a csillag, hogy megszámolni is lehetetlen. Szóval jó nekem. Úgyhogy most megyek.

http://www.operenciashotel.hu/

A fentiekre kattintva megnézhetitek, hogy hol töltünk most pár napot. Nagyon szép helyen vagyunk, mindent összevetve 7 hektáron terül el az appartmann szálloda. A tulajdonosok nagyon kedvesek, sőt igazándiból mindenki nagyon kedves. Az elhelyezés szuper az, hogy gyerekbarát szálloda az tökéletesen igaz, a kaja is jó, inkább háziasnak mondanám, mint gasztronómiai utazásnak.

Szégyen ide, szégyen oda, én Zalából nagyon gyenge vagyok. De J.-nek sikerült olyan úttalan utakon elhoznia minket ide, hogy teljesen beleszerelmesedtem ebbe a tájba. A zalai dombság a maga rengeteg ici-pici eldugott, ám csodaszép falujával egészen egyszerűen lenyűgöző. Hihetetlenül tiszta a levegő, kedvesek az emberek - igen, szinte kivétel nélkül mindenki - és olyan meseházakat lehet találni eldugva itt-ott, hogy az ember el sem hiszi, hogy ilyen még létezik. És íme tessék, létezik. Vissza kell jöjjünk még, ha nem is ebbe a szállodába, de erre a vidékre mindenképpen. Hihetetlenül szép.

Életjel

Hali, hát itt is van egy kis netünk, igaz hogy csak a teraszon működik, itt meg megzabálnak a szúnyogok, de ez van.
Fogalmam sincs mire lesz elég a 3 G-s mobilnet, ez még kísérleti stádium, meglátjuk. (állítólag sokmindenre, gőzöm sincs)
A lényeg.
Holnap lesz egy hete, hogy eljöttünk otthonról. Ezalatt Lili megtanult folyékonyan beszélni, nagyjából túl van a környezetváltozás okozta megrázkódtatáson, begyűjtött irdatlan mennyiségű szúnyogcsípést, és konkrétan jóformán nincs bőr a térdén.
Tetszik neki a Balaton, nem akarja felvenni a karúszót, de lazán lecsúszott a baba medence csúszdáján.
Hetente kb. 2 hisztériás napja van - ma az egyik - ezektől rendszeresen iszonyatosan kikészülök még mindig.
Nagyon szeret a bicikli babaülésében ringatózni, rendszeresen el is alszik benne.
Nekem még szoknom kell ezt a baromi nagy szabadságot, bika vagyok így nehezen veszem a változást és azt, hogy rohadt messze van a közért.
Az idő változó, jobb lenne ha jobb lenne.
Hát, röviden ennyi, terveim szerint egy hét múlva megint jelentkezem. Addig is puszi mindenkinek.

Itt megtaláltok bennünket

Párbeszéd

- Nem tudom... nem tudom... nem tudom.
- Mit nem tudsz édesem?
- Anyu.... Lili nem tudja olvasni betűket.....

22 és fél hónapos a csaj.

Pá

Hétvégén leköltözünk Balatonra. Még nem tudom elképzelni, hogy mindez hogyan fog történni, mert ugye Lili már nem kisgyerek, de bőven kell neki vinni cuccokat, ha mást nem is akkor iszonyú mennyiségű ruhát. Meg játékot, meg ezt-azt.
És ugye J. onnan fog járni dolgozni, ergo neki is ingek és nadrágok meg a zoknik, meg az otthoni cuccok, még én vagyok a legegyszerűbb. Nekem elég 4-5 fürdőruha, 2 naci, pár poló és 3-4 nyáriruha. (meg a 1,5 tonna kencefice - mondaná J. ha itt lenne, de most szerencsére nincs itt)
Vicces, de visszük a kenyérsütőt, a kenyérpirítót, meg még J. mini hifijét is, mert cd-t nem tudok ott hallgatni, és az összese kedvencünk cd-n van. Még Lili kedvenc Halász Jutkája is.
És még ugye könyvek, fényképező + kellékei, meg még ami eszembe sem jutott.
Arra még nem gondolok, hogy mindezt egyszer csak vissza is kell hozni.

Némót kölcsönadtam anyuéknak szeptemberig - rendes hal, még sétáltatni sem kell, csak kaját kér este 8 és 9 között. Igaz, akkor nagyon. De még akkor is csendben. Már csak a szomszéd nénit kell megkörnyékezni, hogy hetente egyszer locsolja meg a virágokat a gangon.

És már csak le kell érni a 2 fullra rakott kocsival, ki kell pakolni és a bazi sok dolognak helyet kell keresni. Óh, mindez bagatell.
De azért nagyon jó lesz. Főleg Lilinek, hogy nagy a kert, szaladhat egész nap világgá, hinta homokozó csúszda, pancsoló, szóval jó dolga lesz a csajnak. Meg talán egy kis változatosság nekem is. Rámfér.

Ma kaptam egy ilyet: http://www.orex.hu/kat_mp/2009ezust.pdf 5. oldal 16-os.
Annyira, de annyira örülök neki, nekem nagyon szép. Régóta vágytam már egy fekete kövesre, de - ki hinné - nem egyszerű.
Ez viszont az. Egyszerű és nagyszerű.

Michael Jackson

Én még ott lehettem egy koncertjén. Én még megvehettem az új lemezeit. Én még olvashattam róla a sok valótlanságot.

Én most megdöbbentem. Valahogy azt hittem, hogy van esélye az öregségre.

Minden bizonnyal mentálisan, lelkileg sérült ember volt - és ezért részemről sajnálatra méltó.

Ettől függetlenül valószínűleg soha senki nem fog tudni úgy táncolni, ahogy ő, olyan hihetetlenül egyedit alkotni amit ő, és senki sem lesz olyan elképesztő előadó, mint amilyen ő volt.

De valószínűleg belőle is egy "új" Elvist fognak csinálni, ami már most szomorú.

És Lilinek pedig sajnos már csak mesélhetek róla, ahelyett, hogy mondjuk egyszer őt is elvihetném egy koncertjére.

Kicsit szomorú vagyok, megint szegényebbek lettünk egy igazi, felfoghatatlan tehetséggel.

Röviden

Maradjunk annyiban, hogy a múlt hét volt életem egyik legxarabb hete. Kijutott annyi, mint máskor egy fél év alatt - és még akkor is nehezen nyeltem volna be.
Kissé antiszociális vagyok, kicsit rühellem a világot, kicsit hagyjanak békén.
De, ma végre eljött egy rég látott barátnőm, még Lili is kulturáltan viselkedett, jó volt beszélgetni.
És mivel tegnap volt - állítólag - a nyár első napja, üdv néked kedves októberi idő. Brrrr. Az már csak ráadás, hogy egész hétre ilyet mondanak. Így jó eséllyel nem megyünk sehová se a hétvégén, ergo Lili max. csütörtökre be fog zakkanni a bezártságtól.
Tud valaki valami jó nyugtatót?
Asszem ki akarok szállni. Behúzná valaki a kéziféket? Köszi.

Teljesjogú 22 hónapos

És reggel kimondta az első teljes mondatát a saját és az én legnagyobb meglepetésemre.
"Anya gyere a szobába."
Mentem.

Évi játéka

hogy írjak magamról hét dolgot...

1. Egyszer egy ember - aki akkor fontos volt a számomra - azt mondta, hogy én vagyok az igazság bajnoka. És igaza van. Baromi sokáig tudok széllel szemben pisilni, ha tutira tudom, hogy igazam van még akkor is, ha fáj. Ezért sokan nem bírnak, de ez ma már nem érdekel.

2. Sosem hittem volna, hogy ilyen jó, fárasztó, boldogító, felszabadító, röghözkötő érzés anyának lenni. Tökéletesen antianya típus vagyok, most mégis úgy gondolom jó úton járok.

3. Mániákusan imádom az arab zenét; a másodperc töredéke alatt jó kedvem lesz tőle. Vessetek a mókusok közé, de ha tehetném már ma elkezdenék arabul tanulni. Hihetetlenül sokan beszélik.

4. Szeretnék egyszer úgy igazán gazdag lenni, hogy legalább egy kis ideig azt tehessek és úgy élhessek ahogy csak akarok.

5. Kényszeresen imádom a kozmetikumokat. És legnagyobb bánatomra nem azokat, amik a DM-ben kaphatóak. Egyszer azt olvastam, hogy sokmindenen lehet és kell is spórolni, de az arckrémünkön nem érdemes. Következetesen ehhez tartom magam. 20 év múlva megmondom, hogy megérte-e.

6. Táskamániám van. Menthetetlenül. Naponta tudnék vásárolni egy újat, és szinte tök mindegy, hogy mennyibe kerül. A Gucci ugyanúgy le tud nyűgözni, mint egy jól? eltalált kínai a sarkon.

7. Piszkosul tudok spórolni ha szükség van rá, de meg is tud velem lódulni a ló. Aztán meg szégyenlem magam hetekig.

+1. Imádom a mogyorós csokit!!!!!!

Jé, ez nem is volt olyan nehéz.

Továbbadom Tobbernek (ha még olvas) és Kókinak (mert tudom, hogy olvas). ;o)

Majdnem 22 hónapos

Lazán dob egy szia-miát és mantrázza az isze-piszét...

Változik

Egész délelőtt mezítláb rohangált a játszótéren, már nem visított, hogy homokos a lába és hogy meleg.
Simán lenyomott egy tenyérnyi óriási sajtos pogácsát és még kért.
Marékszámra eszi a mazsolát, régebben hegedűvel se tudtam volna belezenélni.
Belapátolt egy tisztességes adag kuszkuszos-padlizsános-iszonyúan fűszeres husit - késsel, villával.
A legváratlanabb pillanatokban átölel és közli: anya szeretem.
Simán összekapcsol 3 szót.
Illegeti magát a tükör előtt.
Megtanult motorozni és kiharcolt egy piros talicskát.
Ütemre tapsol, nemcsak a tá-tát, hanem beleilleszt néha egy egy ti-tit is. (ez kb. 4 évesen kéne esetleg, de ráérne 6 évesen is)
Ezzel szemben hihetetlenül nyafka és hisztériás, napi akárhány órát képes sikítással tölteni. Ha megkérdezem tőle, hogy mit csinálsz közli, hogy sikítok.
Simán lehet vele beszélgetni, válaszol.
Felismeri a kockát, a karikát és a háromszöget.
Holnapután 22 hónapos.
Mindennél jobban imádom.

Képek

Figyu! EEEEEkkora halat fogtam...

Segítek a papinak betonozni...

"Ruhagyuri" kisasszony, a Thomasos polót napokig le sem lehetett róla szedni, a végén csak kiadós hiszti fejében moshattam ki rendesen. Azóta is szent és sérthetetlen.

Furi

3 hete felhívott egy kedves hölgy, hogy Lilit felvették az általunk első helyen választott bölcsibe. Hurrá, pompás - mondtam, miközben tudtam, hogy Lili nem lesz bölcsis és úgyis le fogjuk mondani.
Erre ma kaptunk egy levelet, melyben tájékoztatnak, hogy Lilit felvették egy bölcsibe, ami köszönőviszonyban sincs azzal, akivel beszéltem. Nagyjából a fészkes francban lenne.
Tök mindegy, úgyse megy oda se, de ha mondjuk mennie kéne, akkor most tuti agyvérzést kaptam volna, mert 3 hete ringattam volna magam és tán a gyereket is abban, hogy ide járunk majd a Gellért hegyre bölcsibe, ehelyett vihetném a rohadt zajos Tétényi útra a francba.
Dombon ülő fűcsomó legyek, ha értem.

Lili új szokása

Kezdődött az egész a múlt héten. Lililány egészen egyszerűen nem akart este elaludni. A délutáni alvások is szörnyűek voltak, de az esték háááát..... Volt, hogy még 3/4 10-kor is bömbizett, nekem meg megszakadt a szívem, az apja meg romjaiban volt, hogy már elaltatni sem tudja.

Így egyik alkalommal bementem hozzá, visszatettem a helyére, betakartam - ordítás - és elkezdtem neki sutyorogni, hogy minden rendben, anya nagyon szereti, nem megyek el, de már késő van, apa-anya álmos, neki is aludni kell, mellette van Folti (többek között) ölelje át.

És csodák-csodájára csend lett, kijöttem a szobából, és Lililány egy hang nélkül elaludt. És ez azóta így van. Apával legyűri az éjszakai kakaót, még egy kicsit zötykölődnek a hintaágyban, majd apa berakja az ágyba, anya megjelenik és teledödörgi a fülét. Lili már mondja, hogy anya másik, mosolyog, oldalra vágja magát és egy hang nélkül elalszik.

Talán bonyolultnak tűnik, de nem az és nekünk meg iszonyú nagy megkönnyebbülés, hogy a csirke ráérzett végre már az egyedül elalvás gyönyörére. Innen már csak egy ugrás a mesével alszom el fejezet, amit már nagyon várok. Én is nagyon sokáig hallgattam mesét elalvás előtt, én is szeretnék Lilinek mesélni amíg lehet.

Kirúgtam a hámból.....:oDDD

Nem bírtam ellenállni az invitálásnak és tegnap este - mivel némi csoda folytán J. időben hazaért - felöltöztem, belebújtam a frissen beszerzett nyári lábujjközimbe és elmentem a Ringatós szakmai estre. Irdatlanul komolyan hangzik ám, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam és nem mellékesen becsülettel rácsodálkoztam, hogy a Szabó Ervin könyvtár Zenei Gyűjteménye bizony nagyon korrekt helyen van. Csodásan, igényesen felújított palota, annak is a díszterme kandallóval, tökéletes parkettával, monumentális festményekkel a falon. (belesajdult a szívem, ahogy azon a csodás parkettán huzigálták a székeiket holmi némberek...)
Ili, mint mindig megint túlságosan szerény, és indokolatlanul zavarban volt egészen addig, míg el nem kezdtünk énekelni. Majd ahogy befejeztük az énekeket ott folytatta a zavart, ahol abbahagyta. Ezért is csodálom őt. Szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál, sugárzik róla a jóindulat, nagyon szeretek a társaságában lenni. Lili meg egyenesen imádja.
Rendes anya lévén fürdetésre pöccre hazaértem, pedig nagyon csábító volt a Kálvin tér környékén lévő sok kis üzlet belseje, de azt majd inkább legközelebb. Egy habból gyártott Lili-féle szakálnál semmiféle üzlet a csábító gönceivel nem ér többet.

Gyerekszáj - kezdődik

Ülök a mellékesen, Lili a dédijével beszél telefonon. Persze közben össze-vissza nyomkodja a gombokat, így véletlenül kihangosítja a beszélgetést - végig kell hallgassam....
Dédi: - Apa mit csinál cicukám?
Lili: - Dolgoz.
Dédi: - Mama mit csinál édesem?
Lili: - Dolgoz.
Dédi: - És anyu mit csinál?
Lili: (habozik egy pillanatot, majd kivágja) - Pisil.
Hát én ott és akkor majdnem lezuhantam a klotyiról a röhögéstől. A dédi is.

Seft

Akit esetleg érdekel, eredeti FELINA tangák 38-as méretben, 1200.-os egységáron eladók. A legkülönfélébb színben, fazonban, az egyszerűtől a hímzettig. Egyik szebb, mint a másik. Ha érdekel valakit, küldjön egy mailt a
muzlidetti@index.hu -ra és elküldöm a kínálatot.

Tökéletes nap

Jó dolog az, ha az ember lányának szülinapja van. Az meg még jobb, ha a férje figyel a kívánságaira, és ha lehet teljesíti. Az már más kérdés, hogy ehhez kell egy olyan hétvége, amikor a csirke átadható megőrzésre a nagyszülőknek - ez így nyár közeledtével egyre neccesebb, de mindegy.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy nem kellett pótpelenkázó-készletet, ivókát, rágcsát és plüss nyulat magammal vigyek, ja és cumit sem, ezét mehettem egy kisebb, ámde sokkal csinosabb táskával.

És hipp-hopp ott is voltunk a Szépművészeti Múzeumban, irányban a Mucha kiállítás felé. Mucha régi kedvencem, és nagyon vágytam erre a kiállításra, hamár egyszer amikor Prágában voltunk elmulasztottuk.

És nem csalódtam, sőt. Csigalassúsággal, centiről-centire végigbámultam az összes csodát, amit az "öreg" alkotott, hihetlen szépségesket láttam, és nem vettem meg a kiállítás katalógusát, mert vacak volt, ellenben vettem néhány jó minőségű képeslapot, most azoknak vadászok keretet....de ez már más tészta.

A következő állomás a Rozmaring étterem volt. A Bajor csülök és a Somlói galuska, nahát az hmmm, valami isteni volt. A kiszolgálás megfelelő, az idő tökéletes, szóval kifogástalan ebédet költöttünk el - és egy csomó pénzt.

A nap utolsó állomása mozi volt, megnéztük az Angyalok és démonokat.

Szerencse, hogy régen olvastam a könyvet, de még így is feltűnt, hogy alaposan átvariálták. Mindenesetre a film nagyon jó volt, fordulatos és nem elhanyagolható, hogy Tom Hanks - akit egyébként szeretek - lefogyott és fodrásznál is volt (a Da Vinci kód minősíthetetlen volt szerintem) és ami meg a hab a tortán, hogy ugye Rómában játszódik és nekem nagy szerelmem Róma, úgyhogy nagyjából 10 percenként sajdult bele a szívem a csodás templomokba, a szűk utcákba, a trattoriákba.... jajj oda is vissza kell menni. Megint.

Szóval olyan szülinapom volt, amilyet csak álmodhattam. Minden kívánságom teljesült, de azért ott legbelül igenis úgy gondolom, hogy megérdemeltem. Jó volt nekem, nagyon jó volt nekem. Köszönet illeti J-t, mert elhitte, hogy ezek a dolgok nekem most fontosabbak, mint egy újabb parfüm, vagy ruha, vagy akármi. És mert megértette, hogy ezektől én tényleg, TÉNYLEG boldog voltam és még vagyok is egy darabig. Klassz férjem van, na. Az meg már csak lábjegyzet, hogy olyan tortát kaptam, hogy szemem-szám tátva maradt. Aki tudja, hogy milyen volt a múlt évben az "ország tortája", na az tudja miről beszélek. Fenomenális.

Az istenért sem akarom elkiabálni, de a gyerek immár 10-12 perce hasal a szobájában - irdatlan kupi közepedte - és EGYEDÜL, mondom EGYEDÜL játszik, azaz nézegeti és rakosgatja, párosítgatja a kártyáit. Én meg nem merek megmozdulni, nehogy rájöjjön, hogy itt vagyok. De a cumi cuppogását idáig hallom.

http://www.advesz.net

A vatera és a teszvesz is bekeményített, nem volt nekik elég az egyébként nem is kevés értékesítés esetén felszámolt százalék, feltöltési díjat is szednek az áru értékétől függően.
Egy új kezdeményezés, mely ugyanarra hivatott, mint nagynevű elődei TELJESEN INGYENESEN próbálja ugyanazt a szolgáltatást nyújtani.
Persze még nem olyan profi és még igen kicsi a választék, de mindenki így indul, hát próbáljunk segíteni, terjesszük az igét.
http://www.advesz.net

Az van, hogy május van. Az egyik kedvenc hónapom. Meg a szülinapom. Na ez már nem annyira jó, dehát ez is hozzátartozik.
Volt már egy balatonos hétvége a hónapban és remélem lesz még egy. Azokat szeretem. Olyankor van egy kis segítség, nem kell 24 órában csak nekem Lilivel foglalkozni/figyelni rá. És ez lássuk be rettenetesen jól tud esni.
Lili beszél és mesél. Ma például elmesélte, hogy amikor sétáltunk, akkor látott egy bácsit, akinek szakálla volt és volt az arcán bibi.
Ez magyarul annyit jelent, hogy amikor cipőt vettünk és üvöltve közlekedett az utcán, akkor látott egy hímnemű egyedet (neki minden hímnemű bácsi, legyen az 2 éves, vagy 200), akinek volt szőr a fején és a kötéstől a pattanásig terjedő elváltozást tapasztalt a képesebbik részén.
De legalább már mesél. Hatalmas vehemenciával, óriási geszitkulációval, végtelen türelemmel. Én meg hihetetlenül élvezem. Sokkal jobban, mint amikor járni tanult. Abba kishíján belerokkant a derekam, ezt meg csak élvezem hallgatni, ezerszer elismétlem a neki tetsző szavakat, találgatom, hogy mit szeretne mondani és együtt örülök vele, amikor kimond egy új szót, vagy sikerül kitalálni amit mondani szeretne.
Hát ennyi.

Életjel, és a legnagyobb bók

Élek ám, jelentem tisztelettel, csakhát nem tudom, hogy panasz-e vagy dicsekvés, de egy perc időm sincsen mostanában.

Kitört a jóidő - érdeklődés hiányában idén is elmaradt a tavasz, egyből nyári az időjárás - és igyekszem Lilivel szabadtéri programokat szervezni, így nem vagyunk itthon, nem tudok írni.

Lili közben túlvan a műtét utáni varratszedésen, és mintha csak ez hiányzott volna, elkezdett beszélni.

Én meg nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek - nemegyszer sírok a röhögéstől - mert annyira édes dolgokat mond, hogy elképesztő. Hablatyol ezerrel amikor belendül és hihetetlenül profin utánozza azokat a szavakat, amik tetszenek neki. Aztán nekiáll használni őket. Oltári jó fej.

És elérkezett az az idő is, amikor a lányom - miután kiszállítom a babakocsiból - már nem álldogál egyhelyben tétován és vár rám a játszótéren, hanem csak int egyet és spuri már ott sincs. Mászik a mászókára, kergeti a galambokat, csúszik a csúszdán, na jó egyedül hintázni még nem tud, de szerintem az sincs már messze.

Azért szemmel tart rendesen, de már egyedül akar homokozni, aztán ha nem megy a sütisütés, akkor hozza, és mondja-mutatja, hogy anyaanyaanya. És akkor sütöm a teknősös és az akármilyenes homoksütiket. Mert már látom, hogy ennek is hamar vége lesz, egy-két hét és önállóan süti majd a sütiket, már nem lesz rám szüksége hozzá. Szóval nagylány. Elmúlt 20 hónapos.

De reggel ahogy belemosolyog az arcomba, és megsimogatja az orrom, majd huncut vigyorrá szélesedik a mosolya és megjelennek a gödröcskék az arcán, na az aztán minden pénzt megér. Vagy ahogy napközben csak úgy megsimítja a lábam, vagy átölel és akkor csak úgy állunk/ülünk összeölelkezve, az a csúcs.

Nem, a csúcs az, amikor azt mondta szerdán, hogy ANYA SZÉP. Bőgtem, mint egy nyeretlen féléves, pedighát inkább nevetnem kellett volna. Tetszem a lányomnak.

Húsvét megkésve képekben - egyelőre

Mivel holnap nagyjából a feje tetején fog állni a világ, ezért úgy gondoltam, hogy jobb előbb, mint utóbb, ezért

Kellemes Ünnepeket!

Csodálom a gyerekem

Túl vagyunk rajta. Végre. Csütörtökön 3/4 11-kor bevitték, és 1/2 12-kor kihozták a műtőből. Este 5-kor hazavihettük, majd tegnap reggel vissza kellett mennünk kötözésre. A kórházról annyit, hogy nem sokat változott a múlt év májusa óta, azonban annyiban mindenképpen, hogy ott dolgozik egy olyan nővér, aki A NŐVÉR megnevezést nyugodtan magáénak mondhatja. Aki még szívvel csinálja, aki még szereti a beteg gyerekeket, aki pedig már 31 éve csinálja. Nem is értem, de minden tiszteletem az övé.
És minden csodálatom a gyerekemé, aki alig 6 órával a műtét után már rá akart állni a lábára - és meg is tette és volt ereje nevetni.
Aki 24 órával a műtét után focizik, mászik a székre az ágyra, guggol és térdel - és le akarja venni a kötést a lábáról (naná hogy nem szabad, iszonyú harc lesz még ezért már látom).
Nem vagyunk hülyék, ezeket azért csinálhatja, mert nyilvánvalóan jól van és azért is, mert a főorvos - aki műtötte - megengedte, sőt javasolta.
Bár asszem Lilit hatökrös szekérrel sem tudnám megállítani, iszonyatos akaratereje van és ezek szerint példás szervezete, ami ilyen gyorsan képes ilyen szintű regenerálódásra.
Szóval ezek vannak. Mi mostanra kezdjük kipihenni az elmúlt jónéhány nap szorongását, rettegését, féltését, de még most is - és még ki tudja meddig - csomóba ugrik a gyomrom és száguldok fogni őt ha olyat csinál, amit én kockázatosnak vélek ő meg naná hogy nem.

Nem kertelek, pocsék volt. Ha bemegyünk a kórházba, akkor mindig olyan dolgokkal szembesülök, amiket napokig tart feldolgoznom, de még mindig könnybelábad a szemem ha a múlt évben megismert Ágika jut az eszembe, aki akkor már csaknem egy éve volt az osztályon, mert az anyja rágyújtotta a házat....most pedig a szellemi és testi fogyatékos, de hihetetlenül kedves és szép Pálma, aki sírt amikor elmentünk, mert azt hitte, hogy sokáig maradunk és milyen jó lesz, hogy akkor sokat olvasok neki verset a Bóbitából - józan ésszel felfoghatatlan dolgokat lát ott az ember.
A Heim Pál Gyermekkórház Ortopédiai osztályán.
Az "Ép-Kéz-Láb" Alapítvány várja az 1%-kot, amit kizárólag ennek az osztálynak a fejlesztésére fordítanak. Adószámuk:18177095-1-42 Bankszámla száma: 11707024-20432621
Ha gondoljátok adjátok nekik. Egészen biztosan jó helyre fog kerülni.

Kérés

Holnap reggeltől úgy délután 3-ig hálás lennék, ha gondolnátok ránk, azaz inkább Lilire. Megszabadulunk ugyanis a jónéhány csavartól a lábában - maradványai ugye a múlt évi átkozott műtétnek.
Kedd óta egyfolytában a kórházban vagyunk, még ma is hazaimádkoztuk magunkat, de holnap reggel 7-kor jelenésünk van. Ha minden okés, akkor pénteken hazajöhetünk.
Szóval akinek van egy kis szabad vegyértéke, legyen szíven gondoljon ránk egy picit. Köszi.

Szombat délután

Tegnaptól tavaszi fesztivál van, ennek keretében kirakodós a Vörösmarty tér, ennek tudatában elmentünk ma délután családilag - ez ritka alkalom, hogy mindhárman egyszerre csak úgy, úgyhogy nagyon örültem neki.

Lili végigült egy rézfúvósokkal dúsított pantomim előadást - tapsolt, nevetett amikor kellett, eszem megáll - kergetett galambokat, kapott egy nemez golyókból álló karkötőt, benyomott egy becsületes adag kókuszos izét, egyáltalán nagyon jól érezte magát.

És én is kaptam egy száraz virágokból álló koszorút. Már nagyon régen fájt a szívem egy ilyenre, de valahogy sosem vitt rá a lélek, hogy beruházzak egybe, hát most kaptam.

Úgyhogy mostmár lassacskán a konyha kezdi felölteni azt a ruháját, amit én is nagyon szeretnék.

Ma van a tavasz első napja!!!

Amikor segítséget kérsz egy barátodtól, ő pedig készségesnek tűnik, majd onnantról fogva nem keres, nem tudod elérni, nem jelentkezik, akkor te mire gondolsz?
Nem tud segíteni és nem meri megmondani, nem akar segíteni és nem meri megmondani, elfelejtette, hogy megígérte - ez nem jó, mert látnia kellett, hogy kerested - vagy egész egyszerűen csak magasról tesz rád?
Basszus miért vacakolnak mostanában a barátságok minden szinten?

Lili, a bili meg a pisi

Lili úgy egy hete veszettül vetkőzik. Egyfolytában rángatja le magáról a cuccokat, de leginkább a pizsamát reggel. Ez nagy szó, mert pár nappal ezelőttig alig tudtam leimádkozni róla ugyanezt a becses ruhadarabot és az éjjeli pelustól történő elbúcsúzás is rendszeres tragédiába torkollott.

De mostanában nemcsak a pizsit, hanem a pelust is tuszkolja le magáról.

Ezért mostanában intenzívebben vetem be a bilis hadműveletet.

Ma reggel is lekapta magáról a macis pizsamát, letornázta a teli pelust és aló mars, csak úgy egy szál semmiben elindult szaladgálni a lakásban. Én meg előkaptam a bilit, ő meg rácsüccsent. Mondtam, hogy akkor most itt üldögélünk egy picit, Lili meg megpróbál belepisilni, vagy belekakilni jó? Oké - bólintott, és kérte a cumiját. Én el a cumiért és mire visszaértem, Lili belevarázsolt egy jó adag pisit a bilibe. (az más kérdés, hogy aztán könyékig belemászott)

Én a hirtelen örömtől jól elérzékenyültem, majd hihetetlenül megdicsértem, aztán együtt elvittük a "termést" és leküldtük a wc-be.

Nyilván tisztában vagyok vele, hogy ez

a. lehet hogy csak véletlen volt

b. abszolút nem lesz rendszeres egyelőre

de akkor is nagyon büszke vagyok a csajra, mert már érzékeli a dolgokat a kell és a nem kell között. Talán jó úton haladunk.

Kalács te foszlós

Imádom a kalácsot. Gyerekkoromban a vasárnapi reggeli mindig kalács volt vajjal és általában házi lekvárral és természetesen kakaóval.

Mióta férjhez mentem ez elmaradt, mert

a.) J. nem szereti a kakaót

b.) neki a kalács kevés kajának, ő a húst szereti ipari mennyiségben

c.) magamnak minek vegyek meg egy fél kilós kalácsot

d.) manapság már nem olyan jók a bolti kalácsok mint régen.

DE ENNEK VÉGE!!! Merthogy van nekem ugye kenyérsütő gépem, és kb. 2 sikertelen próbálkozás után végre megtaláltam az igazi, a hamisítatlan, a tökéletes kalács receptet. Kicsit macerás, de tökéletesen megéri a fáradtságot. Az nlc-n találtam, hála érte már nem is tudom kinek - mivel tényleg nem emlékszem ki írta le, nagyon szívesen elküldöm aki kéri, de nem rakom fel ide, még a végén plágiummal vádolnak.

Szóval nagyon finom és szép kalácsot sikerült rittyentenem ma, és már nem érdekel az sem, hogy J. nincs oda érte annyira. Mert ugye kalácsot lehet enni teával is és egyen hozzá húst.

Én meg majd jól megkenem vajjal. Holnap reggel.

Lovacska

Gyönyörű idő lévén - idén talán az első ilyen alkalommal - fogtuk magunkat és a prücsköt (Lili) és elmentünk a Hajógyári szigetre. Szigorúan vinnünk kellett magunkkal a kicsi babakocsit is, amiért masszív hiszti volt, mert a csaj nem hitte el, hogy amikor beül a kocsiba, akkor anya nem azért veszi el tőle, mert otthon hagyjuk, hanem csak mert berakjuk a csomagtartóba, mint a rendes nagyot, szóval kisebb zökkenőkkel elindultunk és oda is értünk csont nélkül.
Lili először azon döbbent le, hogy kb. 3 méterenként kutyák jöttek vele szembe különféle méretben, színben és fajtában - esetleg fajtátlanságban - aztán rájött, hogy ő felismeri a dolgokat amik körülveszik - úgy mint fa, fű, vaú, baba, bácsi - és azt a nyavalyás babakocsit mindössze kb. 10 méteren keresztül óhajtotta tolni, utána én voltam a szerencsés, aki vihettem.
Aztán találtunk egy játszóteret - állati jó, nagyon újnak néz ki - és Lililány életében először lovagolt. Igazi lovon - jó, póni volt, de akkor is ló - ment 3-4 kört, peckesen ült a pici lány, stikában magától még meg is simogatta a lovacskát és hatalmas vigyorokkal nézegetett körbe-körbe. (képet csak a telefonommal tudtam csinálni, majd berakom)
Én meg naná hogy baromi büszke voltam - én ugyanis sose mertem felülni egyetlen lóra sem, és valószínűleg ki is marad az életemből. Ergo, a pici lány máris átélt valami olyat, amilyet az anyja még nem. Ez klassz.
Aztán még hintázott, csúszott, mászott, pörgött, forgott egy jó adagot és elindultunk haza. Félúton elájult, de csak addig tartott a jóvilág, míg haza nem értünk, itthon aztán feléledt és le sem állt mostanáig - most viszont kb. 3 perc alatt elaludt.
A lovacskázás akkora élmény volt neki, hogy egész nap arról beszéltünk, hogy a Lili ült a lovon, a bácsi vezette és a Lili megsimizte a pacit és igen, a Lili ült a lovon, a bácsi vezette.......
Asszem megyünk a jövőhéten is.

Lili főz, és nem mellékesen elmúlt 19 hónapos

Nekiveselkedek a feladatnak...

Jól megkeverem....

Na anya, szerinted elég benne a só?...

Na jó, akkor még kavarintok rajta néhányat...

És biztos, ami biztos ráteszem a fedőt, abból gond nem lehet.

Fogyik...

12 nap alatt -4,5 kg. Szerintem nem rossz. Kicsit többet szerettem volna, de most ennyit sikerült. Egy kis szünet és folyt. köv.

Bonanza

Pár napja apuéktól átvándorolt hozzám egy cipősdoboznyi kazetta, mondván ne ő dobja ki, dobjam ki inkább én.

Hát kibontottam. És tele van remekbeszabott Bonanza és Ákos és Sipos F. és bolíviai és egyéb népzenei kazettákkal.

Gondoltam ááá, már úgyse jók, de azért beraktam egyet. (Lili nagy érdeklődve figyelte a cselekményt és rögvest ki is vesézett két kazettát, nem látott még ilyet, ő már a XXI. század gyermeke) És igen, még jók.

Így történt, hogy tegnap délután és ma is Bonanza Banzai nótára rázzuk a csajjal. Merthogy ahogy felhangzott az első néhány ütem, Lili elkezdett riszálni. Hát akkor szóljon az Elmondatott, a Colours, a Nem ér semmit a dal, a Kihalt minden, a Coming around és legfőképpen az Induljon a banzai.

Basszus, idestova 20 évesek ezek a dalok, én meg úgy örültem neki, mint majom a farkának - ebből látszik, hogy sajnos öregszem. Meg annak is, hogy Lililány ütemesen billeg rá. (Halász Judit nem hatja meg, az Alma együttes viszont igen - hiába, abban pasik vannak)

Lépcsőre fel

Lili megtanult - vagy még tanulgatja - egyedül menni a lépcsőn le és fel. Történt mindez a Művészetek Palotájában a bordó bársonnyal borított főlépcsőn 3 emeleten keresztül. (hol máshol) Le és fel, le és fel le és fel. Nyújtottam neki a kezem, hogy fogd anya kezét segítek, óvatosan, ő meg közölte, hogy nem és szépen learaszolgatott. Majd amikor rájött, hogy igen megy egyedül is, csak úgy lubickolt az örömmámorban, hangosakat kurjantgatott nagy boldogságában. Én meg büszke voltam rá és angyali türelemmel vártam, hogy kilépcsőzze magát.

Volt ennek másik hozománya is, rendesen elfáradt, és itthon békésen szunyált két órát - ez ritka mint a fehér holló - így én nyugiban megcsinálhattam az ebédet, amit be is nyomott becsülettel - ez is ritkaság.

Hát igen, tanul a gyerek, nő a gyerek, függetlenedik a gyerek. Asszem lassan befizethetünk neki egy kocsira is, hátha hamarosan úgy dönt, hogy nem óhajt velünk egy közlekedési eszközzel jönni-menni a nagy önállóságban.

Nyühühűűűűgös

Jahahajjj, nyűgös vagyok.
Lili iszonyúan hisztis, baromi válogatós a kajában, ma végre eljutottunk játszótérre, ott is hisztizett, ha nem kapta meg a lapátot, nem akart hintázni, legalább csúszott néhányat egyedül.
Új jelenség, hogy nem lehet leimádkozni róla a pelenkát. Eddig mindenkinek hisztériázott miatta, csak nekem nem, de tegnap óta már nekem is időnként fizikai erő kell, hogy leszedjem róla a koszos pelust. Iszonyatosan elfáradok ezekben a felesleges küzdelmekben. Hiába énekelek, hülyéskedek, semmi nem jön már be ami eddig remekül bevált, ugyanakkor felnőtt ésszel azt sem értem, hogy miért kell ragaszkodni egy totálisan teli, iszonyúan büdös pelenkához, amikor örül a tisztának. Nem értem. Csak elfáradok tőle, és a nap végére már alig várom, hogy J. hazajöjjön és ne kelljen egyfolytában Lilivel foglalkozni. Ő meg édesem jön, hogy anyaanyaanya. Merthogy az utóbbi hónapban rettenetesen anyás lett. Ez is új.
Hát szóval ezek vannak. Meg a március. Meg már alig várom, hogy végre tényleg itt legyen a tavasz, nem bírom már a hideg undorító napokat. És némi változatosságot is szeretnék. Asszem elmegyek fodrászhoz. Mondtam már, hogy nyűgös vagyok?

Tulajdonképpen nem történik semmi, inkább lassan már fizetek egy kis jó időért. Rühellem a telet, hogy hideg, hogy csúszik, hogy esik, hogy nem tudok kimozdulni a gyerekkel. Mert nekem az nem kóser, hogy gyereket elviszem egy bevásárló központba és ott sem tudok tőle úgyse nézelődni. Sose értettem a gyereket ilyen helyet toszogató anyukákat. Baromság.
Friss levegőt szeretnék, és egyáltalán valahová kimozdulni.
Lili jól viselkedett vendégségben, ez jó hír.
Szereti a káposztás tésztát, ez is nagyon jó, mert legalább egyel bővült az egyébként nem túl nagy választékú kajája, amit hajlandó megenni.
Remélem megússzuk az influoenzát, eddig minden rendben, már csak a pénteki második pneumós oltást kell kibekkelni és akkor okésok vagyunk.
Hétvégén utazás kiállítás, nagy reményeket fűzök hozzá, a többit később.
Lili aranyos, dumál, egyre több szót mond, imád főzni, legfőképpen sózni. Van kis edénye tele mindenfélével - mazsola, kölesgolyó, bab és iszonyú mennyiségű só, meg dió - van hozzá kis kanala, és kever veszettül. Édes.
Hát, röviden ennyi.

Szolgálati közlemény

Lili zokniban fürdik, és hatalmasakat harapva a vajas-sajtos-szalámis szendvicsből tisztességgel bevacsorázott.

Lili és a csokigolyók

Ide nekem a kenyeret is

Valahol titkon mindig is érdekelt a kenyér sütés mint misztérium. Olyan csuda dolognak tartottam, hogy lisztből és még néhány ez+azból hogyan lesz egyszer csak illatos finom kenyér.

Aztán megjelentek a kenyérsütők, és lett is néhány ismerősnek, akik közül egy sem szerette, mert nem sikerült a kenyér-remekmű.

Egyszer J is kölcsönkapott egyet, nagy lelkesen bele is vetettük magunkat a kenyérsütésbe, az eredmény egy jó és egy rossz lett.

Azóta eltelt néhány év és egyre több és többféle szerkentyű jelent meg, én meg egyre inkább odavoltam a kenyérsütésért. A múlt évben meg is próbálkoztam a DNK művésznevűvel - dagasztás nélküli kenyér - de nem tetszett, hagytam is a fenébe.

De a kíváncsiság csak nem hagyott, rendszeresen olvasgattam a kenyérsütős topikokat és titkon kiválasztottam, hogy majd egyszer melyik gépet szeretném én magamnak.

J.-nek pedig jók lehetnek a receptorai, mert - ugyan néhány nappal előbb -de névnapomra megkaptam ŐT. Egy csoda. Naná, hogy azonnal ki kellett próbálnom, és nagyon örülök, hogy nem a használati utasításban szereplő fehér kenyeret sütöttem meg elsőre, hanem a neten vadásztam egyet - merthogy teljes lett a siker, a kenyér tökéletes és finom lett.

Vásároltam egy kisebb pékségnek elegendő mennyiségű lisztet és vettem kétféle kész tésztakeveréket is, az egyik éppen most sül.

Szóval nagyon oda vagyok vele, J.-nek régen sikerült ilyen tökéletesen eltalált ajándékot venni.

Úgyhogy ezúton kérek mindenkit, aki szokott otthon gépben kenyeret sütni legyen olyan jó, és küldjön nekem bevált kenyérrecepteket - elsősorban olyat, amit a gépben lehet az elejétől a végéig abszolválni. Aztán szeretnék még bevált kalácsreceptet is, meg tulajdonképpen mindenféle receptet, ami tutira bevált. muzlidetti@index.hu-ra kérem szépen küldeni a kipróbálandó finomságokat.

Már érzem a rozsos kenyér illatát, kénytelen vagyok megint bebámulni a kis ablakon - a jó ég áldja meg aki kitalálta, hogy legyen rajta kukkoló ablak - és friss kenyér lesz a vacsi vajjal és sajttal..... nyammm.

Darwin 200. szülinapjára

Másféléves szóban

Na igen, másfél éves lett a pici lány, mondhatni fél három.
Aki olvas az tudja, hogy minden rendben van vele, nincsen semmi gond. A gyermek enyhén extrovertált, ügyesen rajzolgat, imád gyurmázni, piszok jól táncol és tapsol ütemre, nagyon bírja ha van közönsége és nagyjából 2 percet tud a fenekén ülni.
Néha kicsit túlteng benne a hiszti, ettől függetlenül rendkívül kedves és bújós is tud lenni.
Néhány hete kezdett el komolyabban foglalkozni a beszéddel, addig csak mutogatott, de azt profin.
Most ha olyanja van és nekiáll "beszélni", olyan halandzsát tud levágni, hogy az ember a hasát fogja a röhöségtől.
Kaja, na az nagy kihívás. Kevés dolgot eszik meg és azt sem túl gyakran és nem is túl sokat. Az újdonságokat nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja el, nem könnyű az etetés hadművelet. Egyik nap kizárólag édesszájú, másnap csak a sósat fogadja el.
Huncut a végtelenségig és akaratos a végtelenségig + még egyel tovább.
Szereti a szép ruhákat, boldogan bújik olyanba, ami neki is tetszik. Megkedvelte a papucsot - végre - így egyre ritkábban startol zokniban a hideg kövön.
Beteszi a használt pelust a szemetesbe, profin használja az ő méretében vásárolt konyhai keverő-szedő alkalmatosságokat. Naponta átrakosgatja a hűtőmágneseket és kb. másnaponta le is amortizál egyet. Profin iszik a dobozos üdítőből szívószállal, majd a maradékot boldogan szétlocsolja magára, a székre és ahová még sikerül. Továbbra is szereti a könyveket és még mindig nagyon keveset alszik napközben. Cserébe tisztességgel végigalussza az éjszakákat, de úgy 5 és 1/2 6 között átnyüszögi magát hozzánk és ott szunyál 1/2 8-ig.
Hát ennyi. Néha konstatálom, hogy ahogy nő úgy jön egyre inkább a feketeleves, de a bosszúság és a nem ritka kudarc mellett rengeteg örömet és vidámságot is ad. Meg kedvességet és egyre inkább és egyre több szeretetet. Már ha olyanja van. És már profin tudja mondani, hogy ANYAANYAANYAANYA. Így nem csak anya, hanem anyaanyaanya.
Hát ilyen az én másfél évesem.

Másfél éves képekben - egyelőre

Új családtag

Jelentem ezennel teljesen többségbe kerültek a hímek a családunkban.

Nem állítom, hogy ettől nagyon boldog vagyok, de ám legyen. Ma este beköltözött a családunkba - J. a nevére vette - egy betta típusú hal. (az alvázszámát még nem tudtam leolvasni, és az sincs még tisztázva, hogy mennyit eszik százon)

Ő egy Sziámi harcoshal, és állítólag az egyetlen fajta, ami egyedül képes ellenni az akváriumba.

Namármost:

- mániákusan írtózom a halaktól

- nincs az az Isten, hogy akár egyet is megfogjak

- gőzöm sincs hogy kell kipucolni egy akváriumot

- van még néhány egyelőre feltörni készülő ellenérzésem vele kapcsolatban.

De:

- Lili baromira örült neki

- J. úgy ült előtte mint egy gyerek

- tényleg szép

- legalább nem kell szobatisztaságra tanítani és rohadt keveset eszik

Elsőszámú elővigyázatosságként a hal mellé betettem egy rohadt nagy kimerőeszközt is, kézzel nem fogom meg ha addig élek is, a tésztaszűrőt meg sajnáltam volna beáldozni.

Hát ennyi. Mondhatnám, hogy még egy nyűg a nyakamba, de ha tényleg csak 2-3 hetente kell kipucolni a vackát és tényleg csak naponta egyszer eszik és megígéri hogy csendben marad, akkor lehet, hogy maradhat, esetleg még tán - idővel - jóban is lehetünk.

Neve még nincs, így akinek van valami ötlete kérem írja meg hogyan nevezzük az új családtagot.

Január, február itt a nyár

Jó kis hónap ez. Az első napján mindjárt tele voltunk sikerélménnyel (pl. hogy elmúlt a január...).
Lilit elvittük a Tropicariumba. Álmomban nem gondolta volna, hogy ekkora élmény lesz ez a csirkének. Szaladgált egyik akváriumtól a másikig, ujjával vezette a neki tetsző halak útját, és a saját babanyelvén konstatálta, hogy melyik milyen színű. Teljesen odavolt még a 28 fokos 1000%-os páradús fullasztó hőség sem zavarta.
Eredmény: új csoport színes hal a fürdőkádba, egy plüss gólya (meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt neki, én még mindig csak barátkozom vele) és egy elhatározás, hogy csinálunk egy egy darab halas akváriumot.
Hirtelen felindulásból beszereztem egy fekete körömlakkot. Nem nagyon festem én a körmömet, ha igen akkor vagy színtelennel, vagy aligrózsaszínnel. Erre itt ez a fekete és hogy hogy nem, teljesen a magaménak érzem. (legutóbb a sötét lilával asszem a kisujjam körméig jutottam, iszonyatos volt) Meglátom mennyire tartós, ha kibír 3-4 napot asszem barátok maradunk.
Mondom hogy jó hónap ez.
Lili lány 11-én lesz másfél éves, valamit biztosan ki fogunk találni neki, és rá egy hétre lesz anyu és az én névnapom. Jani befejezi végre a sulit, így ismét normális hétvégéink lehetnek programokkal és takarításokkal - nyamm.

Az első párbeszéd

Látom, hogy Lilinek van valami a szájában, gondoltam jobb ennek utánajárni.
Én: - Mi van a szádban drágám?
Ő: - Szösz.
Én: - ......
Ő: - Kinyújtja a nyelvét, hogy jobban lássam. (egy hajszál keveredett valahogy a szájába)

Igen. Ha kérdezem válaszol. Pl:
Én: - Milyen madár ez szívem?
Ő: - Tucc. (gyengébbek kedvéért: strucc)

Asszem imádom.

Csúszda királylány

Nem tudom mikor voltunk utoljára a játszótéren Lilivel, de jó régen az biztos. Ma viszont olyan szép idő volt, hogy gondoltam sokat nem veszthetünk, elsétáltunk.
Amikor legutóbb voltunk, Lili még nem tudott lapátolni - mostmár tud.
Nem tudott felmászni a csúszdára és egyedül lecsúszni - mostmár tud.
Nem tudott egyedül sétálni a "váron" - mostmár tud (az más kérdés, hogy a hideg rohangál rajtam, hogy a gyerek két méter magasban mászkál, kukucskál kifelé, miközben legalább 4 hely van, ahol kieshet én meg egyszerre csak egy helyen tudok lenni).
Szóval Lililány nagylány már, egyedül lapátolja a homokot és már megpróbálja megfordítani a macis és autós sütit, néha sikerül is.
Majd hang nélkül visszaült a babakocsiba - jó lehet, hogy Totó említése sokat nyomott a latba - nekiadta az egyik sajtos tallérját az arra ácsingózó kislánynak - oké, volt még vagy 30 tartalékban, de akkor is - és még integetett is neki.
Nekem meg dagadt a mellem a büszkeségtől.

Csak úgy

Igazándiból annyi minden történik velünk nap mint nap és ezek a történések mégsem eget rengetőek. Csak úgy történnek és múlnak a napok - és már látom január végét juhéjjj.
A november és a január az a két hónap, amikor akár bérletet is válthatok a depresszióra, annyira utálom őket.
Szóval jó kis hét volt, voltunk a szokásos ringatón, a dédinél, a nagyiéknál, lett szép új színű előszobánk és egy újra tiszta és szép fehér konyhánk, ma meg kitakarítottam a lelkemet is. Közben még sütötte egy kis fincsi bólyi túróst lehet, hogy holnap megsütöm a második adagot is, nagy a sikere.
Elkezdtük törni a fejünket valamiben amiről még nem írnék - majd később - most ez nagyon foglalkoztat minket, végre J-n is azt látom, hogy megmozdult benne valami. Máshogy csillog a szeme. Már nagyon ideje volt. Nekem is vannak már szabad vegyértékeim, ahogy Lili egyre nagyobbacska lesz gondolom méginkább lesznek. És bár szeretek sütni-főzni ez azért nem elégít ki egyáltalán, de hátha találnánk valami hasznosabb elfoglaltságot nekem...
Hát ezek vannak mostanában.

Séta

Hát elkövetkezett az az idő is, amikor csak felöltöztettem Cicát és elindultunk sétálni. Kéz a kézben, édes kettesben battyogtunk végig a Bartókon, le a Csikyn, át a Budafokin, be az egyetem kertbe és ott is félútig.

Megvizsgáltuk a jéggé fagyott járdát, kikerültük a pocsolyákat, drukkoltunk, hogy lássunk cicát, számoltunk fákat, szorítottuk egymás kezét és álltuk a mosolygós tekinteteket.

Visszafelé aztán elémpenderült, nyújtotta a kis kezét felvettem, hozzámbújt és hazáig dörmögve szépen visszacaplattunk.

Ma nem volt nálam büszkébb ember a Földön.

Elfeledett 17 hónapos

Annyira csak az jár az eszemben, hogy a csirke mindjárt másfél éves, hogy el is feledtem volt ő 17 hónapos is három napja.

Igazándiból nem történik semmi extra mostanában, talán csak annyi, hogy őfensége kezdi mondogatni a szavak első szótagját.

Így a gólya gó, a kakaó kaka (khm), az anya pedig anyaanyaanya.

A papa, mama, apa, Totó és dada profi. Nő mint a gomba, ezt a hipp-hopp kinőtt pulcsikon veszem észre, elképesztő a csaj.

Egyedül felmászik a székre, a kanapéra, a fotelba, sőt ma a nagyágyra is, minden apró sikernek hihetetlenül örül. Sorra jönnek a fogai, ezt onnan vesszük észre, hogy napokig hihetetlenül jól eszik, majd snitt, alig tudok belediktálni valamit, az is inkább folyadék, mint például ma is.

Teljesen önálló, de azért ha olyanja van, feszítővassal sem tudom levakarni magamról. Imád rámolni, és "segíteni" a konyhában - asszem Húsvétra befigyel egy kiskonyha, talán nem korai - zoknimániás és nem bír elviselni magán cipőt a lakásban. Papucsot sem.

Hát röviden ennyi, jöjjön inkább ő, a Nő.

Tegnap

Nincs emlékem ilyen napról, annyira régen lehetett szégyen és gyalázat.
Délelőtt J. elrepített minket anyuékhoz, majd hazajött. Lili ráhagytuk apura - először az életben - mi meg anyuval kocsiba be, irány az Ikea. Ott pedig szemérmetlenül ráérősen végignéztünk mindent. Nem úgy, ahogy J-vel, vagy J+Lilivel, lásd korábban, hanem RÁÉRŐSEN, nyugodtan, hisztimentesen.
Így történt, hogy mindent, értsd MINDENT megvettem, amit szerettem volna, és igen, nagyon-nagyon jól éreztem magam. Baromira rámfért már egy kicsit elengedni magam, hogy nem kellett figyelni Lilire - aki egyébként istenien elvolt a nagyapjával, vagy csak a papa szépített, mindenesetre túlélték mindketten - és jó volt anyuval együtt lenni.
Megvan végre a tükör a klotyiba - már két éve keresek - és kiutálhattam a szőnyeget a fürdőből, bekerül a klotyiba. A müzlijeimnek van gyönyörűséges bödönjük, ami remek összhangban van Lili tápis bödönjével - jó az antik, de a müzlinek jó az ikeás is - és persze Lili is gazdagabb lett egy katicával, egy jó méretes pöttyös vízilóval és egy nagylányos baldachinnal, ami még igényel egy kis törődést a papa részéről, de szerintem az is meglesz hamarosan.
És a legfontosabb: Lili tegnap kimondta jó sokszor, hogy ANYA, és hogy LILI.
Igaz, az anyát azóta egyszer sem tudtam kizenélni belőle, de a Lili megy és különben is, a lényeg, hogy végre kimondta.
Szóval jó hétvége.
(azt már csak elrebegem, hogy a jövő szombatom lesz a Paradicsom. Lili anyuékkal el, J. irány a suli. Ilyen hihetetlen csodát, hogy egyedül otthon csendben, hát hirtelen nem is tudom mit fogok kezdeni ezzel a fél nappal)

Körkérdés Marcipánördögtől

Az öt legjobb olvasmányom 2008-ban? Hehe, máskor igencsak el kellene töprengjek, hogy melyik is legyen, melyik is legyen. A máskort a gyermektelen életemre aposztrofálom... 2008-ban talán nem is volt időm 5 könyvet elolvasni - gondoltam első felindulásomban, aztán utánaméláztam, és talán meglesz az 5, de ezek nem azért lesznek felsorolva, mert annyira baromi jók - lesz köztük olyan is - hanem mert ezekre volt időm, ezek kerültek a kezembe.

Lássuk:

1. Ken Follett: Az idők végezetéig

Ajándékba kaptam, de egyébként is megvettem volna, nagyon-nagyon tetszett, méltó folytatása a Katedrálisnak.

2. J.K. Rowling: A halál ereklyéi

Jó, nem egy magasröptű, de én szeretem a Potter könyveket (a filmektől hányingerem van), kikapcsolnak és mivel majd egyszer szeretném Lili kezébe adni őket, úgy gondolom nem árt, ha tudom, hogy mit olvas majdan a gyerek.

3. Joanne Harris: Csokoládécipő

Mivel egyébként is az egyik kedvenc írónőm, kötelező érvényűnek veszem, hogy minden megjelenő könyvét elolvasom. Ez kellemes kikapcsolódás volt, nem is vártam többet tőle. Csak akkor érdemes elolvasni, ha előtte tisztában vagyunk a Csokoládé c. könyv tartalmával, nem a filmmel, a könyvvel. Egyébként szerintem élvezhetetlen.

4. D. Tóth Kriszta: Lolával az élet

Mondhatnám, hogy lelkes rajongója vagyok az írónak -ez nem igaz, de nagyon sok tanulságos történetet olvastam már tőle a Nők Lapjában és így van némi sejtelmem arról, hogy mire is készüljek fel. A stílusát egyébként kedvelem, néha harsányan felvigyorgok, időnként felolvasok J-nek egy-egy bekezdést, szóval kedvelem és jó volt a cikkeket összegyűjtve olvasgatni.

5. Joanne Harris: Bársony és keserű mandula

Ez a karácsonyi tőlem-nekem egy része, a háromból ezen vagyok túl egyelőre. Túl, mondom, mert ilyen vacakot még nem olvastam tőle. Novellák gyűjteménye, de kicsit úgy érzem, mintha azért lett volna kiadva, mert a szerződése szerint évente x könyvet kell produkálnia, és éppen nem volt ihlete, hát összeszedte ezeket a vackokat. Mindegy, elfér a többi között, sose fogom újraolvasni és csak remélni merem, hogy a regénye - ami még várat magára - nem lesz ilyen ócska.