2 éves angyalmackó

Lililány holnap lesz két éves. Anyukám, hogy elrepült az idő. Ennek örömére megültük a megülni valót szombaton. Majd holnap ő és én édeskettesben, majd szombaton megint - ezúttal a keresztszüleivel.
Lényeg a lényeg, gyermek igencsak örült az ajándékainak, azóta egyfolytában süt-főz és mosogat. Gyurmából profin csinálom a pogácsát, a pizzát és a pitét. (mázli, hogy cérnametéltet még nem kért)
Bejött Zitababa is - szégyen ide-oda eddig még nem nagyon volt rendes babája, amiket meg eddig kapott, azokat nagyívben raktuk a polcra, nem nyerték el kényes ízlését - ma már nem a hajánál fogva ráncigálta fel a lépcsőn, hanem szépen fogta a kezében, ahogy illik. Meg is dicsértem, boldog is volt. De a babakocsiba még nem ülhet bele, a katicás hajgumit még nem kaphatja meg, gondolom az egy következő állomás lesz a babázásban.
Oltári nagy sláger lett viszont "Olivér és a bili" címmel megáldott - egyébként baromi édes - kis pár oldalas mesekönyv, ami a bilizés művészetét próbálja beleplántálni a pici babafejekbe. Nálunk ez olyannyira bejött, hogy ma kb. 40-szer kellett elolvasni - az ötödik után fejből tudtam - és minden alkalommal ugyanott felkacagott. Imádtam érte.
A csaj egyébként folyamatosan beszél. Mindent. Ma éppen közölte.
- Édesanyucikám nagyon szeretlek. Mit szólsz?
Majd egy kicsit később:
- Anyuci sokkal szebb, mint a Zita baba.
Majd:
- Mit csinálsz most te akkor?
Ezek után:
- Ha elesek, akkor elesek.
Igazándiból fel kellene írjak mindent amit mond, de lehetetlen és sajnos manapság inkább azzal fagyok elfoglalva leginkább, hogy megvédjem őt és a testi épségét saját magától.
Félelem- és veszélyérzete nincs - gondolom kihagytuk a készítés során - viszont hihetetlen felfedezési vágy van benne és ez a kettő együtt végzetes lehet.
Ezért folyamatosan a sarkában vagyok, vagy ha nem, akkor csak pár méterre, hogy elkaphassam, levehessem, megakadályozhassam, legrosszabb esetben megvígasztalhassam.
Ez van. Képek is jönnek majd, csak most hát.... szóval jönnek majd.