Totót szombaton elvittük a Hajógyári szigetre futni. Nem is volt semmi gond addig, amíg meg nem látott egy rotweilert úgy 300 méterre tőlünk. Addig szépen visszajött ha hívtuk, megállt ha szóltunk, szépen játszott a többi kutyával stb. stb. Akkor azonban bekattant nála valami és usgyííí meg sem állt a kutyáig. Oké, nem gond, dehát egy roti azért nem mindig barátságos, franc se tudta mire számítsunk. Gondoltam, oké ez most megeszi Totót vacsorára. Ehelyett roti leült és unottan bámulta, ahogy Totó körbeugrálta, majd leesett a farka. Megkönnyebbülés, majd Totó leszídása, hogy ejnye-bejnye rossz kutya, elnézést kérés rotigazditól, majd indulás lassan visszafelé a kocsihoz. De Totónak ez nem volt elég. Belerohant egy - neki mellig érő - óriási sártócsába. J. feje akkor még vörös volt. Majd még egybe. J. ekkor már lila volt. És akkor Totó bevásárolt két frászt. Na nem nagyot, csak éppen hogy, de azért frász volt az. Mert megérdemelte. És büntiből hazafelé még az Auchanba is bementünk és ottmaradt a kocsiban.
Mindebből ő azt szűrte le, hogy akkor most buli volt, mert séta meg futás meg miegyéb, jó volt két füles de az meg se kottyant, és aztán aludhatott egy oltári nagyot a kocsiban, amit amúgy is imád. Igen, asszem jól kiszúrtunk a kutyával....
És akkor még nem említettem az általános fürdetést, mert úgy nézett ki mint egy varacskos disznó. Jó dolog ez a kutyafuttatás, tényleg jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése