30 éve nem látott rokonok felbukkanása a program nálunk mostanában. Szegény J. teljesen ki van borulva. Levelet kapunk, szívhezszólót, sírót-rívót ilyet-olyat. Kínos és kellemetlen. Én nem ismerem ezeket az embereket, így véleményt mondani sem tudok róluk, J. pedig közel 30 éve nem látta őket, de legalább véleménye van. Úgyhogy csak óvatosan, körültekintően.
-------
Tegnap hazafelé a villamoson egy nő mobiltelefonál torka szakadtából.
- Csókolom, xy vagyok, csak boldog születésnapot szeretnék kívánni.
- .......
- Ja, hogy nincs otthon?
- .........
- Akkor hívjam vissza később?
- .........
- Akkor hívjam vissza később? (ez már üvölti)
- .........
- Akkor hívjam vissza később? (üvöltés a négyzeten)
Ekkor tört ki a röhej a kocsiban. Egy jólszituált ötvenes pasi ült velem szemben, egymásra néztünk és elkezdtünk hahotázni. Meg még rajtuk kívül vagy 10 másik ember. Komolyan nem értem, hogy az emberek az ilyen akár még intimnek is mondható dolgaikat miért a villamoson intézik. De ha már ott, akkor miért gondolják, hogy másnak is hallania kell ezeket.
A múlt héten végighallgattam, ahogy egy 16 körüli kiscsaj kielemezte az anyjának, hogy most éppen bekanyarodott a villamos a Déli elé, és itt áll mellette a Dezső, és nagyon melege van és oltári szar kaját evett a menzán, ami úgy nézett ki mint a hányás.
A közönség reakciója hasonló volt a tegnapihoz, de 16 éves ebből nem vett észre semmit.
Mint ahogy a tegnapi nő sem. Kár, pedig így talán lett volna esélyük arra, hogy megtanuljanak kulturált módon telefonálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése