Meggyőződésem, hogy a világ legjobb lángosát Balatonszabadi-Sóstón süti két néni szigorúan szezonban. Ezért nyáron, amikor telek járat van - nyáron mikor nincs??? - a vasárnapi "vacsora" általában egy-egy sajtos-tejfölös lángos. Valami grandiózus.
Már hetek óta a számban érzem az ízét, de valahogy sose keveredek lángosos hely felé, ha meg mégis, akkor nem vagyok éhes. Márpedig lángost csak frissen, finoman, melegen és azonnal.
Ezért ma főnök híján kajaidőben kicsettegtem a piacra és mivel többen az emeleti lángososra tették le a voksukat, vettem egyet. Csak úgy natúran. Aztán nyakam közé kaptam a lábaimat és felrohantam vele az irodába. Itt nyakonvágtam egy kis maradék tejföllel és pár pillanat alatt befaltam. Mennyei volt. Nem grandiózus, mert az azért nem, de mennyei volt. Legközelebb azért adok esélyt a földszinti lángososnak is, aztán majd ítélkezem.
3 megjegyzés:
Hú, csajszi, akkorákat nyelek!!! :)
De jólesne egy ilyen...
Egészségedre!! :)
Nyami! Nekem a lángos mindig a strandhoz kötődik.
Nekem a kismarosi kisvasút nagyon régi végállomása, ahol isteni káposztás lángost ettünk rendszeresen. Mondjuk, minden hétvégén. Azóta nem (illetve nagyon ritkán) járok arra, meg a lángosos is vagy 2x (vagy 3x?) éve megszűnt:(.
Megjegyzés küldése