Február van. Végre. A leginkább rühellt hónapom a január az összes szar időjárásával, a depressziójával és a sötétségével együtt. Bár az idén még szerencsénk volt. Reggelenként MÁR világosféleség van ahogy jövök és amikor megyek haza MÉG világos van. De mire hazaérek, lepakolok, szöszmötölök egy kicsit már megint tök sötét lesz. De legalább egy kicsivel hosszabbodnak a nappalok. Ez a legjobb az egészben.

Tegnap apu hozott egy gáz-vízszerelőt. Hááát, régen esett le így az állam pasitól. Örömmel konstatáltam hát, hogy noha a hormonjaim a fejük tetején állnak, azért még nem ment el a józan eszük és az ízlésük megmaradt. Fú, még szerencse hogy a házassággal az ember csak hűséget fogad és nem vakságot. Akkor gáz lenne, de nagyon.