Sultan matrac az Ikeából

Még hogy nincs pénzük az embereknek?
A múlt héten kaptam egy Ikeás hírlevelet, mi szerint 14-16-a között matrac akció lesz, és felsoroltak x mennyiségű és méretű Sultan matracot. Juhéjj gondoltam, pont ez kell nekünk, Lilinek úgyis már befigyel az új ágy, hát kell abba matrac is.
Kinéztem a megfelelőt és gondoltuk, hogy majd ma elmegyünk. Édes Istenem, micsoda szerencse, hogy a tegnapi napba beszorítottuk. Ma biztosan hülyét kaptam volna. Merthogy a matracos részleges fickó szerint tegnap délelőtt annyi matracot adtak el, mint előtte két hónap alatt. És amíg ott voltunk, kicsit üldözési mániám lett, mert meglett férfiak lökdösték egymást lefelé a matracokról, hogy ráugorhassanak, majd nyomultak a pulthoz, hogy kikérjék a papírt, amivel ki lehet fizetni a matracot a kasszánál. (majd x km megtétele után a külső raktárból el lehet hozni, de ott még nem tartok)
Ránk mindenáron egy "emlékező" latex matracot akart ránksózni az eladó fickó, de nem jött neki össze. J. szerint olyan volt ráülni, mintha a fürdőszivacsra ültél volna. Nekem inkább az emlékező dologgal vannak fenntartásaim. Az én ágyam ne emlékezzen semmire sem, nemhogy a gyereké. Úgyhogy vettünk egy tuti rugós, gyönyörű és 25 év garanciás Sultan matracot.
Majd a kötelező húsgolyó kör után kiszédelegtünk az Ikea külső raktárába - tudtátok, hogy ilyen is van? - és ott szembesültem csaknem az összes meglett férfitárssal, akikkel 1 órával ezelőtt a matracokért harcoltunk - mármint hogy rátehessem a gyereket és ne ugorjanak rá.
A mögöttem álló hatvanas úriember szoprán hangon sopánkodott a feleségének, hogy nézd, ez már a nyolcadik Sultan matrac, mióta itt állunk és lehet, hogy nekünk már nem is jut???? Arra nem gondolt szegény pára, hogy ha nem lenne elég, akkor neki már nem is engedték volna kifizetni... mindegy.
Szóval mi is kivártuk a sorunkat - a raktáros bácsi rezignáltan tolta ki az aznapi 200. matracot - majd feltornáztuk a kocsi tetejére, majd hazaevickéltünk, majd felkeccsöltük a harmadikra (mert a liftbe nem fért be), majd kicsomagoltuk, és Lili ugrált rajta egy bő fél órát.
Ma remélhetőleg hazaér a hozzá való ágy is, úgyhogy J-nek már csak össze kell szerelni, és csak át kell rendezni hozzá a gyerekszobát, hogy beférjen a régi helyére. (szerintem az érdemi résszel úgyis meg fog várni)
Mindenesetre Lili nagyon boldog volt - jellemzően neki az a mozzanat tetszett a legjobban, amikor az apja odakötözte a matracot a tetőcsomagtartóhoz, ezért otthon össze-vissza kötözött mindent, amit csak talált - és annyira nagyon picinek látszik a 90x200-as matracon, de annyira.
Hát röviden, tömören ennyi volt a mi matrac-kalandunk; kicsit tán hosszú, ámde minden részletre kiterjedő. :o))