Tegnap az egyik kolleganőm kb. tízszer kérdezte meg, hogy mi bajom van, minden rendben van-e, mert olyan rossz kedvem van, nem ilyen szoktam lenni.
És tényleg.
Nyilvánvalóan megéreztem. Hihetetlenül fejlett receptorokkal rendelkezem, a középkorban valószínűleg máglyán végeztem volna. Megjegyzem nem feltétlenül jó tulajdonság ám ez.
És fél 10-kor megszólalt a telefon, és jött a hír, hogy betörés történt. Majd egy szűk órával később még egy, hogy hurrá, megérkeztek a rendőrök. Basszus.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem jelentős a kár, de akkor is. Nem a gettóról van szó, hanem az I. kerület egyik meglehetősen frekventált csendes és szép utcájáról. Ha már oda is betörnek, akkor mire számítson az ember? Egyértelműen pénzt és ékszert kerestek, a műszaki cuccok nem érdekelték őket. Nyilván sose lesznek meg.
Egész délelőtt a biztosítót intéztem, és akkor még mázli, hogy nem nekem kell mondjuk a rendőrségre menni stb.
Kolleganő ma reggel megint megjegyezte, hogy ej de szarul nézek ki, biztosan nincsen semmi baj, biztosan minden rendben van?
Ja, rendben. Rohadtul. :o((
2 megjegyzés:
Jajj.... ez nem jo hir. Remelem nem tudtak sok mindent elvinni!
Szia, sajnálom:( Remélem nem sok értékes dolgot vittek el. Engem az borítana ki, hogy idegenek túrkáltak a cuccaink között. Illetve az borítana ki igazán azt hiszem. :(
Megjegyzés küldése