Összes oldalmegjelenítés

2011. február 10., csütörtök

Hortenzia


Az egyik kedvenc cserepes virágom. Sajnos csak egy van belőle, azt is - ha jól számolom - 5 éve kaptam egy barátnőmtől (aki már nem az), úgyhogy nagy becsben tartom.

Az első évben elkápráztatott a dús virágaival. A második évben is szépen tartotta magát, a harmadik évben megtámadta valami és jóformán teljesen tönkrement, alig látszott ki pár kis csutka a földből.
A múlt évben szépen rendbejött, viszonylag nagy bokor kerekedett belőle, de nem hozott virágot.

Minden évben elolvasom, hogy mit is kell vele tenni télen - ősszel ledobálja a leveleit blablabla - és szépen ápolgatom.
De most ősszel csak odáig jutottam, - valamiért - hogy behoztam a lakásba és ottfelejtődött az előszobában a tükör előtt.
És nem teljesen dobálta le a leveleit, és alig lett elszáradt ága. Aztán egyszercsak - úgy egy hónapja - elkezdte hozni a leveleket mint egy őrült és másfél hete azt vettem észre, hogy jéééé VIRÁGZIK!!!!!
Aztán a múlt héten észrevettem még két virágot, és tegnap még egyet, így most összesen 4, azaz NÉGY!!! virág jön az én csodás hortenziámon. Mindez februárban, miközben ezerrel hozza az új leveleket és ágakat, hát én ezt nem is értem.
Első felindulásomban jól megtápoldatoztam. Aztán minden reggel szólok hozzá néhány kedves és bíztató szót, néha meg is simogatom. Viszont be vagyok rezelve, hogy ha most össze-vissza virágozza magát, egész nyáron nem hoz egy fia csodás labdát sem. De azért bizakodó vagyok...
Hát így vagyunk mi. Én, és a hortenziám.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úgy tűnik a szeretet tényleg csodákra képes.
A/M