Lili tavaly tavasszal volt fodrásznál, ahol példásan viselkedett, meg merem kockáztatni, hogy élvezte a helyzetet. Majd novemberben elkísért engem Ildóhoz, a fodrászomhoz és gondoltam, ha már ott vagyunk, lecsipkedhetné a hajvégeit - nagyon nem ártott volna.
Akkora hisztit csapott, hogy majd elsüllyedtem szégyenemben - naná hogy tele volt a fodrászat banyákkal - nem lett a hajvágásból semmi.
Azóta lobbizok a fodrászok mellett. Folyamatosan.
Így történt, hogy én lepődtem meg a legjobban, amikor Lili a múlt héten közölte, hogy ha megmossuk a haját, akkor vágjak belőle egy kicsit, mert akkor gyorsabban fog nőni, és a hajacskák is ujjongani fognak örömükben. Csak lestem.
Ígyhát tegnap este remegő kézzel fogtam meg az ollót és óvatossan lecsapkodtam a hajvégeket. Nem állítom, hogy mesterfodrász lettem és lenne mit javítani rajta, de nem tört ki a III. Világháború, mindenki túlélte és az eredmény is elfogadható.
Továbbra is lobbizok Ildóért, reményeim szerint nyár elején csak el tudom cincálni oda a csajt. Szorítsatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése