Tegnap ebédre megcsináltam a "MajdaBuday" által előző héten bemutatott sült lábszárat. Asztaaaa!!!!! Túl azon, hogy oltári egyszerű - ez már egy nagy piros pont - nem kell vele sokat pepecselni, eszméletlenül finom. J. közölte, hogy ezt bármikor megcsinálhatom. Tőle ez a legnagyobb dícséret kajaügyileg. Gy. persze turkálta, dehát ugye kit érdekel. Nem lehet örökké pörköltet és káposztát enni.
A hazaút remekül sikerült. Alighogy felmentünk az autópályára rájöttünk, hogy a szobában maradt J. kabátja, amiben benne van a lakáskulcs, az enyém meg otthon van az akasztón. Ezek után kb. 3 perc múlva Totó összehányta magát, meg az egész hátsó ülést.
Visszamentünk. Kocsit és Totót kitakarítottuk, kabátot és kulcsot magunkhoz vettük. Ezzel elszúrtunk 35 percet.
Bosszúból Velencénél megálltunk és ettünk egy Magnumot, amihez kaptunk egy penetráns szagú felfújható strandlabdát.
Aztán már parkoltunk, mikor Totó ismét összehányta az egész hóbelebancot. Azért hazaértünk.
Viszont az HBO-n a Kicsikocsiteleatank nagyon aranyos volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése