Reggel a villamosvezető a 18-on bemondja, hogy Döbrentei tér. Aztán elhúz velünk a szerelvény a Batthyány tér felé. Döbbent arcok. Satufék. Mindenki egymás hegyén-hátán. Csend. Eltelik 10 másodperc. Villamosvezető lélekszakadva rohan a villamos másik végéhez. Én még ilyen rémült arcot életemben nem láttam. Aztán elindulunk visszafelé - igen, forgalommal szembe. Elmegyünk szépen lassan az ominózus elágazásig, amivel visszafordulásra kényszerítünk másik két villamost, ami mögöttünk jött. Villamovezető lélekszakadva vissza az eredeti fülkéjébe, majd némi váltóbizgetés és ismét elindulunk immár a jó irányba, tényleg a Döbrentei tér felé.
Senki nem anyázott, pedig dugig volt a tuja és oltári meleg volt. Viszont sok arcon láttam elnéző mosolyt. Ugyan késtem emiatt 30 percet, de nem bántam. Szegény fickó, soha többet nem mer majd elmélázni a villamosfülkében.
1 megjegyzés:
Hehhe, lehet, hogy épp a Megasztárra készült.
Megjegyzés küldése