Nem volt unalmas hétvége az már egyszer tuti.
Szombaton egész szép idő volt, így Totó megejtette élete első úszását a Balatonban. Oltári helyes kis fickó, még mindig elképesztő számomra, hogy az állatokba mennyi minden van ösztönösen kódolva.
J. térdig bement a vízbe és Totó szépen beoldalgott a hívó szóra. Aztán ahogy már nem ért le a lába mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne szépen úszott.

Vasárnapra elromlott az idő teljesen, így jobbhíján csak lóbáltuk a lábunkat. J-n kezdett elhatalmasodni a náthája, és én hiába papoltam, nem volt hajlandó időben hazajönni. Így este 7-kor indultunk olyan felhőszakadásban, hogy az orromig nem láttam az autópályán. J. az anyósülésen lázasan aludt, Totó a hátsó ülésen nemkülönben, én meg össze-vissza rezeltem magam, hogy egybe érjünk haza. De hősiesen hazaértünk.
J.-nek forróvizes fürdő, ágymeleg, tea és társai, Totóval irány a szakadó esőben az utolsó napi séta. (juhéjjj)
Ma reggelre J. láza 38 fölé ment - abszolút haldoklás - úgyhogy telefon főnöknek hogy később érek be a melőhelyre, de még előtte gyógyszertár keresés, lehetőleg olyat ami 8-kor kinyit. Hülyes picsa gyógyszertáros elviselése, rohanás haza, gyógyszer bediktálása, összekészülés ezerrel, 9 előtt melóhelyre beérés, iszonyú sok meló megcsinálása. Bakker, ez sem az én hetem lesz. És a főnök még nem is tudja, hogy csütörtökön és pénteken nem óhajtok jönni. Bár ahogy most a helyzet áll, szerdán se nagyon....