Mostanában ritkán metrózom, lakhely miatt a villamost vagyok kénytelen előnyben részesíteni, ezért "nagy élménynek" számít a metró néhanapján.
Első körben pl. tegnap mellettem utazott Bergendy István talpig vanília fagyi színben. Édes volt a kb. 120 kilójával, a legalább 60 évével. Mint egy nagy vaníliasodó. :o)
Második körben kettővel mellettem ült egy angyalarcú kb. 33-4-5 éves hölgy, aki a világ nyugalmával előkapta a hátizsákjából a keresztszemes hímzését (kb. 50x60 cm) és a hozzá illő hímzésmintát, valamint a kisollót és békésen elkezdett hímezgetni a csúcsforgalom kellős közepén. A környezetét először sokkolta a látvány, aztán derűs jókedv vett erőt mindenkin. Isten bizony irigylem az ilyen embereket. Soha eszembe nem jutna, hogy ilyen helyen az utazáson az idült lökdösődésen és az orrfújáson kívül bármi mást csináljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése